"rajta a nyüzsgő betűk árulása"
Kereső  »
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 9. (599.) SZÁM — MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
SELYEM ZSUZSA
A dzéta, amiért érdemes élni
Papp Attila Zsolt
„Régi vágású keresztény humanista vagyok” - Beszélgetés Horkay Hörcher Ferenc költővel, esztétával
Angi István
Egy torzóba fogant Egész drámája
Lászlóffy Csaba
Versei
Sigmond István
Molekulák 27. Aki nem látta a Varázsfuvolát
Hajós János
Tizenkét slukk (Bagatellianus füstbe ment ódái)
RITTER GYÖRGY
Betűk
BORSAI SZANDRA
Versei
NAGY CSILLA ZSUZSANNA
Shake spirit, avagy Shakespeare itt
Szőcs István
Szilánkok, fullánkok
Vallasek Júlia
Angolkeringő 1. Érzékek érverése
FAZAKAS ATTILA
Versei
KOVÁCS BEA
REFLEX 2
Terényi Ede
EMBER A ZENE MÖGÖTT A mostani harmincévesek
Hírek
 
Hajós János
Tizenkét slukk (Bagatellianus füstbe ment ódái)
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 9. (599.) SZÁM — MÁJUS 10.

(I. slukk)

Kábulva zuhan,
földhöz teremtve születik
az ember. Túl van a legszörnyűbb
napján, elalvás előtt
organikus szivar után kutat.

(II. slukk)

Az emlőíz, a zsigeri illat
később majd hányféle
alakban kísért! De ki ne emlékezne
a zümmögő éden dohányleveleinek
tejfehér harmatára? Ez az,
mi végül is füstté változik.
Leég a könyvtár, lebeg a vérkép.

(III. slukk)

Álmodó hályog a szem.
A nyírkos zsuppfedélből
emelkedni vágyó
látomás gomolyog.
Semmi se biztos,
csak egy lelkes szivarvég
jelzi, hogy az ember ég.
A parázspont: hízelgő
tükörkép.

(IV. slukk)

Nemcsak a szelídség szolgái,
(nemcsak a kecskelábú királyok)
deresen végzik a fák is.
Finomított bőrükbe kátrány –
átszellemített kéjvágy
és lángra lobbanó leányhaj kerül.
Az ártatlanság megkísértésének
persze, sötétlő ára van.

(V. slukk)

A dohányfüst nem szentírás,
csak túlvilág-térkép.
Egy cigaretta
a gonoszt nem űzi el,
csak elringatja. Mintha elfelejtené
hogy az emberen belül,
mi is a dolga. E földi fogadó:
csupa lebegő függőágy,
csupa párolgó sár. Nem látni,
hogy a lélek s a füst között,
hol húzódik a határ.

(VI. slukk)

Menekül a kéz,
cigaretták sűrűjében
bújkálnak az ujjak,
hófehér ágakon csüngnek
sárguló erdőlakók.
„Mindennapi rőzsénket
add meg nekünk ma,
és ne vess minket vissza
a puszta –
egészséges városba...”

(VII. slukk)

Az egészség káros a dohányzásra...
E megfordítás káros az igazságra –
bár kopásnyomait némiképp
befedi, eltünteti. Az utolsó szót, 
úgyis a szív mondja ki. A tüdő, 
az erek. Kellett ez nekem? 
Nem kellett. Adatott, 
mint jobbra hívatott reflex.
 
(VIII. slukk)

Amikor az ember fölparázslik,
ajkához vajon kicsoda emeli?
Szabad-e magamat 
egy szivarral összetéveszteni?
Bizony szabad, sőt, hogyisne!
(Darwin ettől hasra esne)
Mert arra mutat minden mutató,
hogy a különbség
nem e világból való.

(IX. slukk)

A cigaretta:
a hatodik ujj.
Hamvadó csecsemőmankó.
Pislákoló harmadik szem.
Árokban landoló 
mennybemenetel.
Tűztolvajok és táltosok
füstbe ment öröksége.

(X. slukk)

Sok hiú gyertyatartó után,
feleségül vettem egy szelíd,
testemet-lelkemet örökre
befogadó hamutálat.
Míves és hűséges,
ódivatú porcelány.
A kapkodás pokla után
Beatrice urnaöle vár.

(XI. slukk)

Füstbe megy minden,
látvány és terv. Kedves 
az égnek, fölfelé száll.
Ezüst-kék ez a felleg,
(aki dohányzik látja:)
testté lett lelkemnek
szárnyas oroszlánja.

(XII. slukk)

Leégett minden történet,
hamuvá érett búzám, 
filozófiám. Szűnik a mágia:
tüdőmben a csípős szélvihar. 
E néhány slukk boldogságért,
köszönet néked, Vénszivar.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében