nagyvárad tér
tequilák és borok között
deríthetetlen félhomályban
közel az éghez
és az éjszakához
ahová negyed órával hamarabb
érkeztem de te már vártál
szépia-szőke volt a hajad
és J.A.-t idéztünk amit
nem szabad soha
angyalok ültek
a csocsóasztal mögött
sötétkék kalapot húztak a szemükbe
rosszul játszottak mikor
kihívtuk őket
veled egy csapatban
mégis velük vesztettem
mert látták hogy megszerettelek
és semmi más nem
tud csak a száj, a száj felejt
2011. ősz
hiába volt sokáig nyár
a szívemben máris elapadt
valakik formákat akarnak
a számba tömni szavak helyett
de én csak azt tudom
hogy hiányzik
az a darab ég fölőlünk
át az úton síneken zebrán…
idegességünkben beültünk a McDonaldsba
a Nyugatinál apámmal
ha szűk volt a zakója nem emlékezett rá
s én sem arra hogy rosszul áll
a piros harisnya
vártuk hogy bejön a fotocellás ajtón
fegyelmezetlen rángásokkal ettünk
s figyeltük minduntalan a
bejáratot nézd ez ő nem
változhatott meg ennyire
még nem is késik mit izgulsz
november volt
az este a délután ölébe
hajtotta fejét
elmúlt pocsolyákon gázoltak át
a körúton az autók
azt nem láttuk hogy zöldre váltott volna
de a zebrán átsétált
örökre visszasétált át az úton
síneken zebrán
az életembe
B. F.-nek
beugrunk a büfébe kávéért
nézem ahogy tövig szívod a cigarettát.
állunk.
soha nem fogunk beszélni arról
ami eddig történt.
kint jobban esik az eső.