"rajta a nyüzsgő betűk árulása"
Kereső  »
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 9. (599.) SZÁM — MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
SELYEM ZSUZSA
A dzéta, amiért érdemes élni
Papp Attila Zsolt
„Régi vágású keresztény humanista vagyok” - Beszélgetés Horkay Hörcher Ferenc költővel, esztétával
Angi István
Egy torzóba fogant Egész drámája
Lászlóffy Csaba
Versei
Sigmond István
Molekulák 27. Aki nem látta a Varázsfuvolát
Hajós János
Tizenkét slukk (Bagatellianus füstbe ment ódái)
RITTER GYÖRGY
Betűk
BORSAI SZANDRA
Versei
NAGY CSILLA ZSUZSANNA
Shake spirit, avagy Shakespeare itt
Szőcs István
Szilánkok, fullánkok
Vallasek Júlia
Angolkeringő 1. Érzékek érverése
FAZAKAS ATTILA
Versei
KOVÁCS BEA
REFLEX 2
Terényi Ede
EMBER A ZENE MÖGÖTT A mostani harmincévesek
Hírek
 
Terényi Ede
EMBER A ZENE MÖGÖTT A mostani harmincévesek
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 9. (599.) SZÁM — MÁJUS 10.

Harmincéves korunk környékén rázzuk le magunkról mindazt, ami múltunk, és térünk, szinte egyből, a magunk útjára. Ilyenkor írjuk meg első reprezentatív művünket, indítjuk el a később beérő nagy tudományos felfedezésünk első kísérleteit. Nagyszerű, korszakváltást ígérő életperiódus kezdődik el a bűvös 30-as, vagy az ezt körülölelő számokkal. Beethoven 33 éves az Eroica írásakor, hogy csak a zenéből hozzunk egy markáns példát. Nem minden pillanatban váltunk viszont nemzedéket, az emberek egy nagy közösséget alkotó csoportját értve a nemzedék megjelölés alatt. Vagyis a hasonlóan gondolkodók, érzők, cselekvők közös cél felé törekvésének ezerszínű, de egységes halmazát értve a szó jelentése mögött. Száz év alatt négy nagy nemzedék váltja egymást a harmincas (a század harmincas éveiben születettek csoportja) hatvanas, a nyolcvanas és a tizenhármasok egymást követő hulláma. Ezeket a csomópont-évszámokat mindig plusz-mínusz öt évvel kell képzeletünkben „értelmezni”, néha plusz-mínusz tíz évre is kitágulhat a nemzedék-behatároló évek köre. Beethoven 1770-es születésével a nyolcvanas nemzedék keretében nagyon korán érkezett. Bach, Händel, Scarlatti 1685-ös születési dátumokkal egy kissé „elkéstek” a képzeletbeli 80-as fókuszhoz viszonyítva. De például az 1880-as nemzedék zeneszerző-képviselői már jóval szorosabban kapcsolódnak a mágnesközponthoz: 1879: Respighi; 1881: Bartók; Enescu, 1882: Stravinsky; Kodály; 1883: Webern, Casella, Varèse.
A nyolcvanas nemzedék most, ezekben az években kell hogy a felszínre bukkanjon. Lesem és türelmetlenül várom az új nemzedék bejelentkezését. Az első új, nagy műveket, az új szemléletmódot, az új megérkezéseket, egyszóval a NAGY VÁLTÁST. Már-már elkedvetlenedtem tapasztalva azt a lankadt csendet, ami az elmúlt éveket jellemezte a világ művészetében. De most mintha változott volna a világ (zenei!) folyása is. Innen-onnan új hangok csendülnek meg, új vágyak, új remények. Ezt sugallta számomra az a véletlenül „elfogott” rövid kis riport, amelyben egy fiatal hegedűst mutattak be; a nemsokára következő hangversenyére hívták fel a zenekedvelők figyelmét. A látvány – hiszen a világ a szemünkön keresztül jut be hozzánk, a leghamarabb hat és a legközvetlenebbül – egyenesen megdöbbentő volt. Egy hatalmas színpadon (nyilván egy hatalmas nézőtérrel együtt, amit csak sejthettünk, mi, nézők) egyetlen hegedűs játszott, táncházmuzsika hangulatú zenét, afféle „kortárs” akkordkísérettel. A háttérben még volt két zongoraszék, egy kinyitott hegedűtok. A hegedűszólót tüneményes technikai bravúrral szólaltatta meg a (harmincéves kor körüli) fiatalember. Ahogyan a riport folytatásából kitűnt, máris nevet ragasztottak rá: az ÖRDÖG NÉPI HEGEDŰSE. A riport vége felé kiderült, hogy következő koncertjén citerán játszik, sőt még azt is megtudtuk, hogy első hangszere nem is a hegedű, hanem a citera volt. Citerázásból is kaptunk egy kis ízelítőt. 
Ki ez a valaki? Gyötört a kérdés, mert a tv-műsorok alig jeleznek valamit a képen látható dolgokból, feltételezik, hogy az első képekből követtük a gondolat- és képsort, tehát mindent tudunk. A tájékoztató feliratok oly ritkák és annyira csak a „lényegre” szorítkoznak (és oly rövid ideig jelennek meg), hogy rendszerint észre sem vesszük, pláne, ha a riport témája, alanya különben is teljesen uralja figyelmünket. Ez történt ezúttal is. Néhány nap elteltével egy másik híradásból tudtam meg a művész nevét: LAJKÓ FÉLIX, és azt is, hogy az elhangzott művek az ő szerzeményei, tehát zeneszerző is, és ahogyan gyanítani lehet, a repertoárja nagy részét éppen saját művei töltik ki. Hogy ez a zene milyen, azt nehéz szavakba foglalni, A HATÁSA RENDKÍVÜLI. Ha olyan elnevezéseket használok, mint felfokozott népi hangszeres muzsika, rock, jazz beütésekkel, aligha ragadtam meg a lényeget. Mert a LÉNYEG igazából csak a zenét hallgatva ragadható meg. Felfokozott hangzása, feszültségének belső izzása, az autentikus népi hangzásvilág megragadásának rendkívüli ereje biztosít e zenének teljesen új helyet a mai Zenében.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében