Sárkány a Krím felett
A Krímből egyenes úton jutsz a mennybe.
A Krímből minden út pokolra visz.
A Krím az elfelejtett szárnysuhogás a bomló
világ felett, mely önmagához hasonló
nem akar lenni, és nem is lehet.
Mert Kherszonészosz kapuján, ha beléptél,
nem csak a hősök tört arcmásait látod,
de Médeát is, ahogy a zord szerelmi kín
őrületében tépi szét
a felragyogó, testvéri világot.
A sárkány elpusztult,
de az igazi sárkány az örök Krím felett lebeg.
Ha támadást vezényelsz: benned él már,
ha nem szólalsz meg: ismét elfelejt.
A tenger visszafordul
A tenger visszafordul, kiszárad.
Dermedt hullámait hegyeknek hívjuk,
a gerinceken járva
szirének hangját halljuk, mélyvizi csigák
hajdani házait rugdossuk a tetőkön.
Mi, bátor hadfiak, szorongó menekültek,
mert nem tehetünk mást: vitorlát bontunk
és hajózunk, hajózunk egyre messzebb,
a láthatatlan, örök tengeren,
amiről csak ritkán beszélünk,
nem is beszélünk igazán.