Zsoltár, töredék
Tép, beleváj, beszakadt a hegyével tollam a mennybe,
deszkák dőlnek a habba forgácsolt ropogással –
ostorok százai kóvályognak az égi mezőkön,
sántult múzsákat nyergel meg a képzeletem már.
Ő ki röpíteni szóm képes volt túl horizonton,
védtelenül csücsül. Égtelenül. Hogy féktelenül fel-
feslik az Isten képe minékünk, túl a parádén –
csordultig hangokkal-imákkal szám teletömné,
elfedi hív muzsikám, motorint önt drága olajjá
megszaggatva kegyelmét tépett bőrdarabokra.
Novemberi hajnal
A köd szájába vette, mint csirkét, a Teret
és lomhán ropogtatja az Időt,
nedves rongyba burkolva a még sötét Várost.
A gesztenyékről lassan felfele hullanak a gesztenyefák,
a varjakra szállnak megpihenni az álmos háztetők,
ólmos krákogást szitálnak az esőfelhők.
Az esőcseppekre koppanó verebek hangjára
a templomok is megéheznek.
Valahol feltűnik egy lila bicikli.
a Csend lassan lefoszlik a Város csontjáról
a fagyott másnapos Idő a mennybe emeltetik
Mátyás fölött galambhurrogás röpít el olajágat
szárnyaik rácsként csapódnak a menny vak ablakára
Hontalan Iván éneke
Talán megfogható e pár szó,
a más szavának látszó
pucéron rongyot rázó
magát ruhákba játszó?
ránkfoszlik, mint egy zászló
semmink, akár a háló,
skólák faláról málló
zsoltár, erős vár,
öröktől fogva álló.
A mindenség a jussom
beosztanám, hogy jusson
parton, pucéron állig,
szentképpel eltakarva
angyalkát tömve váltig,
míg lelkem néha pállik
ettől a más gunyától.
S ha túl majd minden formán
mesélnék tintahabról,
az égbeérő létrát
hoznám el neked abból;
vagy szentlelket a paptól –
ha üdvözülni vágyom
– érted, miattad, hozzád,
előled illan álmom.
...de hol találni téged,
ha hűtlen rím, ha kallaszt
szóm, hangom és beszédem,
te, mindenség, te, jussom,
létrám, kötelmem, ékem,
váram és menedékem,
a végtelen határán
béklyózzál, nyűgözzél le –
s játsszál át, égi ballaszt.
(s ha szélét majd elérjük
a határ tovább billen)
Odüsszeusz útban Ithakára, combok és metrumok között
Odüsszeusz ma végképp átemel
csak álmodunk kötélt mi tesztelünk
a forgómágnesről a tér lelóg
eső ha hull s múzsákat indukál
egy korcs szirén nyikorgó fémszirom
elszínesít a fül ma meztelen
viaszba csüng a táj elfüstölök
ha megtalál a margarinmadár
