Miként lehet a dráma- és színháztörténet utóbbbi több mint fél évezredes történelméről számot adni két kötetben? Nos, erre a nem mindennapi feladatra vállalkoztak annak a nemzetközi drámatörténeti konferenciának a szervezői, amelyre Kolozsvárott, 2009 júniusában került sor. A többnapos tanácsozás anyaga, a szervezőknek, az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, illetve a BBTE Bölcsészettudományi Karának köszönhetően 2011-ben már napvilágot is látott – két terjedelmes kötetbe foglalva az előadások szerkesztett változatait – a körüljárt terület időben és térben igen szerteágazó, a 16. századtól napjainkig követi nemcsak a színház szövegvilágának alakulástörténetét, de néha-néha a szerzők fellépnek a színházi porondra is, hogy bevilágítsanak egy-egy előadás rejtettebb kulisszatitkaiba.
A két kötet a kronologikus elrendezést követi, az első – amely a Régi Magyar Színház sorozat ötödik kötete is egyben, hiszen a konferencia részben a magyarországi színházkutatók konferenciasorozatába is illeszkedett – a 16. századtól egészen a 19. századig öleli fel az egyházi és világi dráma alakulástörténetét, az igen szerteágazó anyagot alfejezetekbe tömörítve, csoportosítva. A három nagyobb alfejezet tematikus pontok mentén teremt kapcsolatot szövegek és régiók, centrum és periféria, közönség és színház világa között. Az első nagyobb egységet, amely a Kontaktusok, szövegek címet viseli, a Sorbonne professzora, Jean-Marie Valentin francia nyelvű tanulmánya indítja Strasbourg et le théâtre. Mint a konferenciakötet címe is jelzi, a szervező-szerkesztők a dráma- és színháztörténet igen szerteágazó kontextusából a kontaktustörténetre helyezik a hangsúlyst, s ez nem csak a tanulmányok többnyelvűségében figyelhető meg. A már említett tematikus részek is ennek a kontaktusnak a mélységeire igyekszenek reflektálni, a 16–17. századi strasburgi kitekintés után az igen gazdag magyar iskoladrámák programjairól értekezik Demeter Júlia. Világi színház, iskolai és egyházi színjátszás kapcsolatáról kaphatunk így részletes tájékoztatást, s ha meg kellene húznunk egy képzeletbeli térképen azokat a helyszíneket, amelyekre ezek a szövegek kalauzolnak, akkor Eperjestől Losoncon és Magyaróváron át Csíksomlyóig jutunk.
Az első nagyobb alfejezet tanulmányai azonban csak kis morzsái annak a nagyívű kutatásnak, amely az 1980-as évektől próbálja a magyar dráma- és színháztörténet félezer éves eseményeit feltárni – erről a kutatómunkáról a harmadik alfejezetben Kilián István tanulmánya tudósít. A második alfejezet, a Témák, intertextualitás már a korszaknál fogva is ki-kilép az egyház és az iskola falai közül. A világi színházba betérve azonban a témákról és motívumokról már egyre inkább a fordításra és a kapcsolattörténetre, s így egy-egy figurára tevődik a hangsúly, többek között Voltaire-re és Corneille-re, illetve Péczeli József és Teleki Ádám fordításaira, s az imént már említett centrum és periféria viszonyára, Kazinczy és az erdélyi színjátszás viszonyának tükrében. Az egyik legérdekesebb szövege a fejezetnek a Melinda könnyeiről számot adó, Nagy Imre-féle Bánk bán-tanulmány, amely a szemnek mint színházi jelnek a kontextusában vállalkozik igen innovatív értelmezésre.
A második kötet tematikailag heterogénebb, a szerkesztők tudatosan terjesztik ki az eddigi időben szűkített konferenciát a jelen színházára is, s mint Egyed Emese, a kötet egyik szerkesztője írja: „médiatörténeti összefüggésben kívántuk láttatni a dráma szövegét és magát a teátrálisként értelmezhető eseményt.” A Társulatok, kísérletek, a Drámai polilógia, Paidea, valamint a Recepció, kérdések alcímekkkel ellátott fejezetekben egyaránt olvashatunk a Kalevala kortárs színpadi változatairól, Bocsárdi László Rómeó és Júlia-rendezéséig, s ugyancsak terítékre kerül a vajdasági, a romániai, a meänkieli színház és szövegvilága is. S ha már elszédültünk ebben a színes színházi kavalkádban, Killényi András tanulmánya révén kikorcsolyázhatjuk magunkat kedvünkre az első kolozsvári jégbálon.
Egyed Emese – Bartha Katalin Ágnes – Tar Gabriella Nóra (szerk.): (Dráma)szövegek metamorfózisa. Kontaktustörténetek I–II. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2011.
