"... létezik s nem tud felejteni"
Kereső  »
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 11. (601.) SZÁM — JÚNIUS 10
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Tenger
BIRÓ ANNAMÁRIA
Kultúra orrvérzésig - Beszélgetés Horváth Andor esszéíróval, műfordítóval, egyetemi docenssel
Markó Béla
Versei
Szántai János
A folt
Sigmond István
Molekulák 29. - Kinek az álmai?
SERESTÉLY ZALÁN
Versei
Balázs K. Attila
Kiadó történetek - rongyszőnyeg
Varga Melinda
Versei
Tóth Kinga
Versei
Szőcs István
Erdély legszebb és legszomorúbb történetű KÉPKÖNYVE a Liber Miserorum
Mózes Attila
Mikes Kelemen 40 (Ilus néni)
Karácsonyi Zsolt
Szabédi arca
Szirmai Péter
Anyám barátja
Borbély András
Vers a régi semmiről
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál A megosztottság metaforái
Antal Balázs
Érzelem? Ugyan!
Terényi Ede
EMBER A ZENE MÖGÖTT - Hittem szép szavadnak: ZENE
Hírek
 
Varga Melinda
Versei
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 11. (601.) SZÁM — JÚNIUS 10

Egyszer felveszem a férfibundát 

Reszkessetek izmos barna testek, 
szőke, skandináv mellkasok,
mit nőnek nem ildomos, 
azt majd férfibőrben megteszem,
s nem érdekel, ha hitem iszlám,
méltón viselem ezt a turbánt,
háremhölgyek karából készítek gyurmát, 
minden rímemre 
új asszonykabátot varr az éjszaka.
Bortól ittasan bomlik el a testem,
lelkem kibérli a pajkos Mefisztó, 
bitorló leszek, ha kell e csodás bálban, 
táncom irigyli majd minden gigoló, 
szüzekkel temetem el a hajnalt,
ebben az illatos, finom fűszerházban 
megannyi íz nyelvemben lobog,
nem lesz leány ebben 
a vad tivornyában, 
ki nem lakná majd otthonom,
ha majd felöltöm a sármos férfibundát, 
s a szivárvány alatt átlépek vele.


Másnapos lélekrajz

Csatorna szimfónia, 
                              lágy szombatszonáta, 
másnapos ébredés a nap derékszögében,
szobák hátán, mellkasán feszül az izom,
a dél sarokcipőjén ledér remény 
                                               az ébredés,
lüktet az agylebeny a mélabús 
                                          koboldtánctól,
dalra gyújt a lélek, kiporszívózza a testet,
a fekete csipkés tüdőre újabb 
                                            cigaretta varr
posztmodern halálmintát.

 
Ezüstvér asszony

A teste a holddal fürdött minden éjjel,
kékszemű férfik öléből oltotta szomját,
ajkán a mosoly talmi grimasz, kétely 
aligruhában bővíti hosszú násztárlatát.
Friss szűzleányok bőrével födi be mellét,
a lokálban, hol minden piros selyemkéj. 
Lecserélte ezüst vérét végleg. 

Az ezüst folyóban áztatta ujját,
hullámok  simították bokáit át,
illatáról regélt a partok meddő őre
a nőről, ki férfiként nézett a nőre .
Ha a hím rátalált, ajánlta magát
kibontotta az orgiák sikolyát.
Lecserélte ezüst vérét végleg. 

Az ezüst habokban úszni nem tud,
pokol lesz ébredése,  hiába fut
lelkét betemeti az úri unalom,
üde testét befödi végleg a lom.
A fehér folyó titkok áldomása,
a nőnek más lett már álmodása. 
Lecserélte ezüst vérét végleg 

Sovány mosollyal ringatja a férfit,
nem fürdik teste éjente a holddal,
alszik már csókjában minden ledér óhaj,
lecserélte ezüst vérét végleg.


Holdmágia

A vers feltűzve gyertyalángra 
Most piros mágia minden szótag 
Ha vér szaváról készülsz írni
Légy mohó a testbazárban 
Aggasd magadra a kincset 
Ajkad borcseppes óda 
Rímkoktél a csók 
Ha test mögötti másra 
Várnál bohóságod feledd 
S mértékkel idd a játszmát 
Minden ösvény önmagad húsán 
Át vezet 


Golán hajnal Kolozsváron 

                    François Brédának 

Koszos mezében szalad a hajnal
Üveges szemmel bámul egy tömb
A hűvös térre álmosan áll ki a kurva 
Ajkamról búsan párolog a borvidék 
S az éj minek barna teste hulla. 

Az elme büszkén cipeli terhét
A részeg napba nézést álnok verőfényt
Sárgán izzok mint a világ korongja
A földi hajnal rúzsfoltos ölén
Mint meleg kenyér ropog 
Frissen a vérem. 

Itt benn kisablakok kacsintanak
Részegülhetsz illatára a füstnek 
S tán az örökkévalóságig visz 
A sárga szivarvég
Vagy a kreált végzet nem tudni 
Mi a való s mi a kívánat. 

Odakint szürke verebek visongnak
Valahol fényt kapcsolnak fel újra
Sárga nyakkendő minden óra
Nyakamra tekert szín a táj
Virágárus néni kezében 
Lopott harangvirág. 

S lassan elkezdődik a robot kopott 
Szimfóniák minden létsörért
Villamos sínen jajdul a másnap 
Bűnös koboldok 
Képzelt csókot nyomnak
Papírlapodra
Minek íze
Tán nem is evilági.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében