Az idősek otthona, ahol anyám lakik, a város határánál, a Duna-parton található. Kétórás buszút vezet oda. Néha hiába megyek: alszik, vagy egyszerűen csak jelzi, hogy nem fogad. „Olvasnom kell”, mondja néha, ilyenkor anyám barátjával beszélgethetek. A férfi nyolcvan körüli, egyidős anyámmal, általában az apartmanja előtt ül, mellette kopott fotel, üresen: ez mindig engem vár. Ezt először furcsállottam, de hát a lakók örülnek, ha valaki kintről érkezik, ha valaki hoz némi hírt. Ha leülök a fotelbe, hosszú percekig csendben meredünk magunk elé, csak a cigaretta sercegése hallatszik, mikor a szájához emeli és megszívja a dekket. Aztán néha, váratlanul, megtöri a hallgatást: mondatai hosszú percekig uralkodnak csendemen.
Az az idióta, egy épp távozó, idős férfire bökött, az előbb azt állította, hogy Budán van Közép-Európa legszebb Duna-partja. Elmondom neked, milyen nálunk a Duna-part, mondta élesen.
Láttam, nem lehet leállítani. Barna szemei véres lében úsztak.
Több lejáró van a partra, hadarta, én a benzinkútnál lévőt használom. Jobbra teniszpálya, luxushotel, balra vállalati üdülő; az üdülő mellett üres telek, szakadt drótkerítésén igénytelen tábla, kulturális központ felirattal. A drótkerítés a telek felétől graffittivel összefirkált téglakerítésben folytatódik a telek végéig, ahol egy düledező csónakház áll. Lapos tetején a szigetelés megsérült, több helyen fák nőttek ki a homokos bitumenből. A sétányra néző ajtókat beszögelték, de az évtizedes eső hatására megvetemedtek, kívülről is látni az egymás fölé pakolt kajakok végét. A drótkerítés több helyen kiszakadt, a lyukakon kutyák, hajléktalanok akadálytalanul ki-be járhatnak.
Remegő kézzel nyúlt az asztalon heverő a cigarettásdoboz felé, idegesen kiveregetett egy szálat, a szájába illesztette, és rágyújtott.
A sétány és a part között nyárfaerdő mered az égre. A fák iszaptól mocskosak, gyengébb ágaikat letörte a vihar és a hóteher. A folyóig elvezető sólya töredezett, betondarabjai szanaszét hevernek a fák között. Az elrohadt avarban sörös dobozok, üdítőpalackok, papírzacskók világítanak. A sétányon, ami hivatalosan kerékpárút, babakocsis családok sétálnak a gyereket és a vizet nézve, közöttük, mellettük kerékpáro-sok száguldanak el ezerrel. Az anyázás, egymás kioktatása folyamatos.
Mélyet szippantott a cigarettából és az ég felé fújta füstöt.
Nyáron a fák zöldje eltakarja az erdő gondozatlanságát: a letört ágakat, a rothadó fatörzseket és az eldobált szemetet. Egyik tavasszal új sólyát kezdtek építeni, de abbahagyták. Félig kész utak vezetnek a semmibe. Az igénytelenség őrzi a primitívség romjait, mondta. A csónakháztól balra, a földkupacok között háromszintes lakóház. A lakók láthatóan tehetősek, érdeklődési körük önmagukra korlátozódik. Júniusban a céges üdülő megtelik, esténként tűz pattog, zeneszó vág a csendbe, körítve a részegség feloldotta gátlástalanság hangjaival.
Keze a szakadt fotel karfáján; a cigaretta füstje hajlékonyan szállt az ég felé. Mélyen a szemembe vájta tekintetét.
Egyik este hallottam, még a Dunában is megfürödtek. Ha tudnák, hogy fölöttük úgy kétszáz méternyire ömlik a folyóba a kétszázezres lélekszámú lakótelep szennyvize…
Kurtán fölnevetett.
A parton horgászok, forróváltásban. A bokrokban sikoltozó párok, üzekedő kutyák.
Szívott egyet a cigarettából.
Ősszel egyre komorabbá válik a táj, mondta. Az eső végtelennek tetsző napokon át veri a part menti sétányt, s az erdősáv évtizedek óta rothadó aljnövényzetét. Ilyenkor a csónakház több helyen beázik, a víz a kenukra, kajakokra csöpög. Az üdülő kiürül, a ház lakói is beljebb húzódnak. A parton megjelennek a kóbor kutyák. Látványra inkább sakálnak mondanám őket. Eldobott ételmaradékok után kutatnak. Orrfacsaró szaguk betölti a partot. Nappal is hallani csaholásukat, de ekkor ritkán mutatkoznak. Inkább este aktivizálódnak. Az erdő merő sártenger, a sétányon a kutyák sáros nyomai látszanak.
Gyors mozdulattal leverte a hamut a fotel mellé, a földre.
A tél beköszöntével egyre hosszabb időszakokon át esik az eső, havazáshoz már évek óta túl meleg van, a vékony cseppek csendesen áztatják a csónakház tetejét, a sétányt és a fákat. A folyó feljebb húzódik, de ilyenkor még ritkán önti el a sétányt. A kutyák, a táj fokozódó elhagyatottsága miatt, egyre magabiztosabbak. Áttörik a drótkerítést, elfoglalják az üres területeket. Ilyenkor nem tanácsos egyedül kisétálni a partra, a gyereket egyedül elengedni, mondta.
Télen a sintérek részéről csak látszatintézkedések történnek: kijönnek, megállapítják a tűrhető állapotot, és távoznak, aztán tavasszal eltakarítják a kutyákat, a közterületfelügyelők rendezik a part menti szakaszt, jön a nyár, az ősz, és utána megint kezdődik elölről minden: megjelennek a kóbor kutyák, hogy riogassanak, hogy igyanak a dögök véréből.
Utolsót szippantott a cigarettából, előredőlt és az asztalon heverő hamutálban apró galacsinná gyűrte a csikket.
Anyámhoz még egyszer bekopogtam, de kiszólt, hogy ne zavarjam: egyszer már mondta: ma nem fogad.