A Helikon ünnepi estet tartott 600-ik lapszámának megjelenése alkalmából, május 21-én, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az esten folyóiratunk volt és jelenlegi szerkesztői, Szilágyi István (főszerkesztő), Király László, Karácsonyi Zsolt és Papp Attila Zsolt, továbbá jeles szerzői, Ferenczes István és Bogdán László mutatták be a lap múltját és jelenét, és saját írói munkásságukból is ízelítőt adtak. Személyesen nem lehetett jelen, de felolvasott művével ott volt Sigmond István, valamint a 2009-ben elhunyt Lászlóffy Aladár is. A zenei aláfestést Terényi Ede biztosította. Az est moderátora Szakolczay Lajos volt. Közreműködött: Kakucs Ágnes és Ferenczi Csongor előadóművész. Az estet a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

Egy teljesebb kontinuum címmel a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudomány-egyetem Bölcsészkarának Magyar Irodalomtudományi Intézete felolvasóestet szervezett Ottlik Géza születésének 100. évfordulójának alkalmával, május 16-án. A meghívottak fiatal írók voltak, akik egy-egy általuk választott Ottlik-részletet és egy saját szöveget olvastak fel. Nyolc szerző – diákok és ismert írók – osztotta meg Ottlik-élményét: Abrudbányai Melinda, Demeter Szilárd, Gondos Mária-Magdolna, Serestély Za-lán, Székely Örs, Szántai János, Visky Zsolt és Vízi Tünde. 

Méhes György születésének 96. évfordulója alkalmából a kolozsvári Puck Bábszínház művészei, valamint László Noémi és Orbán János Dénes írók tisztelegtek a nagy mesélő emléke előtt május 19-én, a Bulgakov kávéházban. 

Erdélyi körutat tartott a Libri Kiadó három szerzője. Benedek Szabolcs A vérgróf, Papp Sándor Zsigmond a Semmi kis életek című regényét, Szabó Róbert Csaba pedig a Fekete Dacia című novelláskötetét mutatta be május 19-én Marosvásárhelyen és május 21-én Kolozsváron. Benedek és Papp Székelyudvarhelyen is felléptek, május 18-án.

Elhunyt 83 éves korában Carlos Fuentes mexikói író, a latin-amerikai irodalom jeles alakja, a Cervantes-díj 1987. évi kitüntetettje, akinek öt évtizednyi irodalmi munkásságát olyan kötetek jellemzik, mint az Artemio Cruz halála, az Áttetsző tartomány, a Diana, a magányos vadász és a Laura Diaz évről évre. A szerzőt május 15-én érte a halál egy mexikóvárosi kórházban, ahová szívproblémák miatt szállították. Carlos Fuentes 1928-ban született Panamában, apja diplomata volt, így sokat utaztak. Gyerekkorát az Egyesült Államokban, Chilében és Argentínában, Ecuadorban, Brazíliában és Uruguayban töltötte, majd hazájában, Mexikóban jogot tanult. Fuentes több mint harminc regényt írt pályafutása során, de színdarabokat, novellákat, esszéket is jegyzett, valamint újságíróként is tevékenykedett. Munkásságát mindvégig társadalmi kritika jellemezte, baloldaliként élesen bírálta a mexikói puha diktatúrát. Az Artemio Cruz halála című regénye miatt sokan a Nobel-díjra is esélyesnek tartották. Megkapta a spanyol nyelvterületen kiosztott legrangosabb díjakat, a Cervantes-díj mellett az Asztúria Hercege díjat is. 1992-ben a francia Becsületrenddel tüntették ki, ebben közrejátszott, hogy Fuentes egy ideig – 1975 és 1977 között – Mexikó franciaországi nagyköveteként szolgált.