Helikon - Irodalmi folyóirat

Versek amikben nem vagyok

(Poemele în care nu sînt)

És jelentkezem hajnalban egy kórház bejáratánál.

„Van neked is asszonyod otthon maradhatnál vele!”

mondja a vörös portás aki gyűlöli az esőket és öreg

mint a borcai temető.

Én nem az ő szemét hordom itt a zárt kapuk előtt

mondom én nem mosolygok soha a sakktábla gyalogjaira

engedj be én a királynőt szeretem csak.

„Van neked is asszonyod, otthon maradhatnál vele!”

folytatja a vörös portás aki gyűlöli az esőket és öreg

mint a borcai temető.

Egy kicsi babácska mutatkozik ott. Kicsi és merev

lekötelező és magányos. Engedj be kérlelem én a

királynőt szeretem csak.

„Van neked is asszonyod otthon maradhatnál vele!”

Az olvasónak meg kell tudnia

(Cititorul trebuie să ştie)

Egyedül jövök haza és csak a sorssal játszom.

Egy másik télben a történet metszetekről séta

a hegyek között megint más szintaxis az asszony.

Haza csillagokból és a húsból.

Az olvasónak meg kell mondanom most az igazat:

egyedül jövök haza és csak a halállal játszom.

Anélkül hogy kimondanánk a rosszakat tudni lehet.

Egy név (az enyém) tűnik fel a fehér lapon

majdnem büszkén koncertre készen. És mégis:

ki vagyok én ki vagy te egy princípium milyen

raktárakban penészedik meg.

Egyedül jövök haza és csak a sorssal játszom.

Az olvasónak végül meg kell tudnia.

JÁNK KÁROLY fordításai