változatok egy történet letevésére
lassan leteszek magamról
– be csodás a freedom! –
minden történetet arról
mit meg kéne írnom
*
vannak dolgok, amik olykor betesznek a letevésnek:
a letevés gyakorlása (már-már költészeti kellék),
„ablakok a testen, tudja”, a hét főbűn (s néhány mellék-),
vagy szimplán az időnkénti újrabeleszeretések
*
letészem a letészem a
önmagam mi mást
építek majd jambusokból
identitá-titást
ezek ilyen kerék alól kipattanó kavicsok
– konkrét tervezet –
elmegyek elmegyek hosszú útra megyek
nyomomban daliás aszfaltserceg leszek
(a két kerék tompa zaja szédítően otthonos)
*
befogadnak belémhatnak mindenféle helyek
hátha mire haza jövök különb ember leszek
(mondom kicsit félrenézve apámnak a kapuban)
*
több szempontból is kérdéses az eljárás persze
szemembe fújó szél leszek szélfújta por pernye
(valami ég ott ahova megyek/honnan érkezem)
*
különbek lesznek mind bennem az emberek
különbül szeret meg ki egyszer megszeret
(különben meg mit akarnék ezzel a nagy trükkel)
*
elhamvaszt és magába nyel sok város és pár ország
arcaimhoz kapok ha majd felképel a távolság
(de mitől is ugyanattól mindig/mindig mástól)
*
egyszer csak kurvára egyedül maradok
testemre emberi hangokat varratok
(s nem érdekel hogy időnként túl súlyosak lesznek)
*
póznatalpnak támaszkodom ha majd nagyon tép a szél
biciklimet sáncba tolja küllői közt elzenél
(s egy békéset bazmegelek ha megfújja a szendvicsem)
*
én egy szép és bizonytalan jövő elé nézek
nincsen még egy ilyen szép e földön mint az élet
(ezek ilyen kerék alól kipattanó kavicsok)
*
az út kábé másfél év. ami sok