Előszó
legyen mit mondanom,
ne készületlenül
találjam magam
vele szemközt, lehetne
a lényeg a következő
mondat, megelőlegezne
egy megakadást, megadást,
akarva-akaratlan,
ha irodalmi szülőanyánk,
az ómagyar-Mária,
kötelez, mint rokonom,
nem éhesen hagyni el
a nyelvet, mint éjféli,
megterített asztalt.
Inkubátor-dal
az élet elején egy inkubátor
szolgálja tér-lakásod, míg máshol
csecsemőhalál, szemétkosár,
korai, fürdőszobai, adja rád
a pusztulás ruháját, rád talál
egy rendőr, egy fiatal halált
soha nem látott takarítónő.
az inkubátor élet- és csomagmegőrző.
a babatest csak egy óvatos próba,
az inkubátor magába oldja,
„nem a szeretetemé vagyok.”
sokszor elmondja a tudatalatti,
„talán szorongató daganatok
vad fattya kis életem.” vagy mi.
néma beszéd egy apró csecsemő.
az inkubátor élet- és csomagmegőrző.
Prométheusz
Prométheusz mája a tűzért cserébe. Orientológiai megfigyelések alapján az biztosan kizárható, hogy a madarak emberhússal történő táplálkozása nem tesz jót az állati gyomornak. A lekötözött Prométheusz, miközben a nyelőcsövén megakad az étel.
Ugyanaz a fájdalom, mielőtt a tűz a sötétségben és avas félelemben élő embereké lett volna. Azóta van a hamvasztási szokás elterjedőben. A lopott tűzért cserébe a forró hamu a kemence alján. De ki lopta el a nyelvet az istenektől és hol a büntetés ezért, nem tudom, hogy megérte, azt megint nem tudom.
Oláh Gábor: Napló
a napló szép, tehát problematikus
pontja nem olyan kínos, nagy baja,
mint túlkapásai, hiúságpontjai.
az óriás, csapatnyi nemzedék
bajnoka nem te voltál, Gábor.
egy műélet szakadt be, életműve
a napló, akár a tested is, lírai
megfeledkezés. a cukorbetegség
nem oldható, mint egy poháralátét,
megtartott, nem tartották el a sorsod,
a verseidtől, téged, a vanitatum
venitastól orrvérzést kaptál. hol van
a költészet, a nemzedéki pályaszélt
megette a fene, hát te se,
én se, senki se él örökké. Gábor,
a nyelv ilyen közhelyekre is ráun.
Utószó
hogy így kínzatol,
anyám, halálra
nem kérdezek vissza,
nem kérdezek.
A nyelv a maga
bűntudata,
esetlegesebb. Minek
a hangján hallgatok el? Nyirkos
beszéd, remegés, fázom.
Amit gyűlöltem, azt most
más gyűlöli másban.
Olyan pontos,
hogy már nem
valakié
a hiten túli sáv sem.
Rétegződünk, ugyanaz,
ugyanarra másol
ugyanahhoz hasonló,
másképp felületet.
Megszámláljuk, kit
hagyott
magára a felejtés, de
a felejtés ázott szaga
nem hagyja és elfelejt.
