Tiam és az elhatározás
***
hát lőjj be, Androméda,
s felejtsd vénámban a tűt,
s én csillogó testedre nyalom
a legszebb betűt,
mi női testet érhet
lambda
örök-kerekség-hangzás,
a felezési idő hangja
***
belőjj, Androméda,
kell most a túladag
és vénám egy szál cérna,
hibázd el, nincs harag,
s pont most ne hagyj magamra,
lágy éneked kell még
és hidd el, énekelnék,
de már habzik a szám,
a tű vénámba forrott,
s feketét visel anyám...
***
Androméda, látod?
Nyilván látod... bár vak vagy...
s még háttal állsz a napnak,
de bátran tárd ki combjaid.
Meguntam. Hamarosan érkezem.
Nem célom létezni, örökké
szerelmesen és félrészegen.
***
Hol vagy, Androméda,
Androméda, hol vagy,
nyújts segítő jobbot
egy tetszetős tetszhalottnak,
ki most oly esetlen, gomolygó
egyszerűséggel ismétli neved,
hogy e reménytelenségből születtek
meg az első fellegek.
versek és narkolepSzia
az anyagi lét végül átlépi a hitet,
míg valaki hűvösen tarkómba liheg,
gyertyafénynél, felhajtott fővel,
gondolatban együtt – a nővel...
hát most megtakarítom e pár sort,
mielőtt még kiégek,
mielőtt kritikusok
tépik szét egészem
– nem félig, tán egészen –
***
a Nő, kit szeretek, most éppen élvez –
nem tőlem, ezért iszom most ily nyugodtan,
elképzelek vele ezernyi szépet,
(nyakamat dicső nő-comb-hurokban)
***
hát ennyi, szívem, e testnek lassan vége,
az én kávém már régesrég lefőzve,
s nem segít már semmiféle szándék:
így egy ember szarrá, egy vers tönkre...
***
egy barát mesélt róla, sőt,
le is írta,
hülyeség, gondoltam, nem lehet,
mégis elég egyszerű a képlet:
s minden sora leírva vagyon,
fellapozhatom egy másnap hajnalon;
fellapozom. de neked csak a szépet
lesz szabad elmondanom...
***
hát szerelmem egy olcsó
ribanc kit szépít a fisting
s amilyen ő? hát pont jó
talán neked meine liebling.
félelem
mint körmöm alól a vadhús
nő ki belőlem
a félelem
(nincsen akit féltenem)
ittenem-ittenem
haltak bele kevesebbe
és élnek többért is
áttetszik a koronán a tövis
babér’ vagy babér
mirha vagy marha
szándékosan
tán
készakarva
a szándék nem sokat enyhít
a tetten
csüng lazán akár
karjaim karbatetten
legyen megfelelő a megfeleltetés
a fél tett maga a féltett
és a féltő?
tőlem félt téged
