(...)
város, éjjel, rádió, tenger:
prokofjewre nem lehet táncolni
mondja a táncosnő, de téved. és betéved
a tenger is a konyhánkba – téboly.
a hűvös tányérok nem csonthéjas állatok:
parttalanok és mosatlanok, és csak a só
közeledik a sóhajunkhoz. bármerre
húznám a testem, a hullámok
útjába kerülök. nincs más csak
elnyúlás, sóhaj és sötét. az ablak
alatt egyfolytában a negyedik pozícióra
váltanak a keményen betanított csillagok.
kreisau, ködkalit
kreisau, nebelvoliere
magadra vontál november
ködsűrű fehér mellkasodra
mellkas miket beszélek zörgő doboz
egy kalit kerttel és egyéb lim-lommal
egy vén madár karón gubbaszt benne
félig tél félig fodor
hogy vettél magadhoz hogy értem a völgybe
hogy kergetsz a tölgyek között
szuszogszásod őzsíp a fasoron
labirintust fon az ágak vizes hálójából
félig megvakulva állok bordád fényében
szédült szerető mintha mindig is
te szőtted volna a penészes rácsot
a madár köré a lebegő részecskés szíved
kreisau kutyáihoz
an die kreisauer hunde
óh a korcs aprófoltos falka: csalafinta farkak
görbe lábak szívós pofák a kerítések mögött
tietek az utca a por az aszafalt szegélyén
tietek az alvó völgyben visszhangzó éjszaka
minden ekhó a tietek: visszafordulnak a remegő
hangok a hierarchikus morgások dombjairól
horkantás hullámzik: kezdetben herkulesi utánna teljesen
visszafogott a lecsengés már csipogás mintha tudnák:
aki itt nem hangos és nyálas azt futótűzként
kapja el a falka a gégék helye elvész marad a
jajveszékelés stb. felmérik a világot süppedékekben
uralják az utat az idegeneket és engem is –
tietek minden egyes utazásom minden derék gázolásom
nesztek a lábikráim... végül elhagyom a falut
kiegészítés a kreisau kutyáihoz
nachtrag an die kreisauer hunde
aki verset szaval olyan mint ezek a kutyák
a falu közepén bekerítette őket a saját visszhangjuk
a várakozás és vakarózás a félhold alatt
a nyelvterület csökönyös megjelölése
aki még nem hallotta őrjöngő csaholásotok
megannyi kasszandra a hangittas wallachiában
azzal egy vakmarő harapással orvul tudatjátok
mi lehet közös a versben és a vádliban
közös mintha egy láb csak egy lap lenne
és a dolgok rendje egy egyszerű csere:
csizmámon fogsorotok lenyomata –
a csipeszből négy csípkelődés
így kifizetődő a vers, amit nektek hátrahagyok
bizonyára a költészet világa következik... kétlábon
KARÁCSONYI NOÉMI fordításai
