"jegyzékbe írhatók egek és földek"
Kereső  »
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 16. (606.) SZÁM — AUGUSZTUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Egyed Emese
Tűnődés tengerfenéken
Ottlik 100
Szántai János
A Beaufort- skála*
Székely Örs
Az ünnep
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
Nyakig begombolt...
ABRUDBÁNYAI MELINDA
Balogh Ştefan öröme
SERESTÉLY ZALÁN
Talán kissé homorítottak is
VÍZI TÜNDE
Csuklógyakorlat
Mózes Huba
Versei
PAPP-FÜR JÁNOS
Júdás a táncparketten
Sigmond István
Molekulák 34. - A főszereplő
Csavargó könyvtár
Boér Tamás
Pénz számolva, asszony verve jó
Kulturális napok
FISCHER BOTOND
Versei
Bogdán László
Vaszilij Bogdanov verseiből
Szőcs István
Sárgavarázs-jegyzetek
Boda Edit
Versei
Józsa Emő
Versei
TÓTH-KOVÁCS NIKOLETT
Fantasztikus utazás az ősvaló felé
KOVÁCS FLÓRA
Továbbszállás
Demeter Zsuzsa
Olvasónapló – valamiért
Szeptemberi évfordulók
 
Szántai János
A Beaufort- skála*
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 16. (606.) SZÁM — AUGUSZTUS 25.

            – Ottlik Géza pár szavára –

Március 8. Péntek
Helyzet: 45˚ 19’ é.sz. 14˚ 26’ k.h.**
Sebesség: 0
Szél: Sebesség 0. Szélcsend. A füst egyenesen száll felfelé.
Időjárás: Napsütés. Felhőtlen ég.
Megjegyzések:
Navigare necesse est.
Kitakarítottam a kabint. Egy ember. Mennyi szemét? Gyanítom, valaki más is van a hajón. Ez persze önámítás. Hazugság. Pontosan tudom: nincs itt senki. Ebédre banán. Elfogyott a kenyér, a vaj. Nem megyek ki. 

Március 9. Szombat
Helyzet: ditto
Sebesség: ditto
Szél: ÉNY 2. Gyenge szél. A felszálló füst gyengén ingadozik, a szél alig érezhető.
Időjárás: Napsütés. Felhőtlen ég.
Megjegyzések:
Átmentem a tengernagyhoz. Felolvastam neki a versemet. Végre. 
Ezt hallgassa meg. Szép új világ. Írta Harald Kirketerp. 
Szép, bólintott a tengernagy. A címe viszont már megvan valahol, nem gondolja?
Továbbra is magázódunk. Pedig már nincs tétje. Maori vers volt. Dánul. 
Kibírtuk, mi, Harald? 
Ki. 
Schundtvig. Kecsketúró. Emlékszik?
Hogy a fenébe ne?
Hatalmasat léptünk előre. A kvázi-metamaori nyelv megértésében. Na-gyon közel járunk már a teknőshöz, Akhilleuszom. 
Nevettem. Látja, azt feladtam. Tény-leg. A futást. A gátakat.
Tényleg? Szerintem ezzel is úgy van, Harald, mint a logbookkal.
Nem utasíthat, tengernagy. Emlék-szik? Ön léptetett elő. Harald Kirketerp ellentengernagy, „szolgálatára”. Egyen-rangúak vagyunk. Amúgy cseppet sem haladtunk a maga kvázi-metamaori nyelvének megértésében. Ellenkezőleg. Ők haladtak. Érti? Ez a rejtély kulcsa.
A tengernagy felajánlotta: süt egy jó tojásrántottát. Nem kértem belőle. Megtanultam. Tessék: 
Hozzávalók (személyenként): 2-4 db tojás, só.
A tojásokat üssük egy edénybe, sózzuk meg és verjük fel, majd pár csepp olajon kevergetve süssük meg. Szedjük tányérra, a tetejére pedig szórjunk piros paprikát és/vagy őrölt borsot.
Viszont a lágytojást szívesen elfogadom. Vannak határok.

Március 10. Vasárnap
Helyzet: ditto
Sebesség: ditto
Szél: DK 4. Gyenge szél. A fák levelei zizegnek, az arcon érzékelhető a légmozgás. 
Időjárás: Napsütés. Felhőtlen ég.
Megjegyzések:
Kiszámoltuk a tengernaggyal, hogy pontosan 12.783 nap telt el Astrid Tai győzelme óta. A tengernagy bevallotta, hogy mindvégig szerelmes volt belé. 
Nem Astrid Taiba, Harald. Astrid Taiba nem lehettem volna szerelmes. Tabu. Nem volt egyetlen érintőleges pontunk sem. Nem volt könyöktér. Nekem, meg Astrid Tainak.
Hát akkor kibe?
Abba a lányba, aki akkor, 12.783 nappal ezelőtt megnyerte. Nekünk. Négy-kézlábon járó, napi két-három órát fákon töltő dánoknak.
Mit, kérdeztem, pedig tudtam, mire gondol. Schundtvigra. Meg a kecsketúróra. Mindig ide lyukadunk ki.
Astrid A. Andersen jelen pillanatban Dánia királynője. A. mint Aagnija.

Március 11. Hétfő
Helyzet: ditto
Sebesség: ditto
Szél: É-ÉK 8. Mérsékelt szél. A szél a fák leveleit, vékony hajtásait mozgatja.
Időjárás: Napsütés. Felhőtlen ég.
Megjegyzések:
Bevásárlás. Takarítás. A betolakodónak továbbra sincs nyoma. Csak a szemét. 
Tengernagy, maga miért adta fel?
Nevetett. Harald, maga miért tesz fel hülye kérdéseket? Schundtvig okafogyot-tá vált. A kecsketúró is. Érti?
Nem. 
Nem vagyunk immár Vandál Altörzs-főnökség. Nincs Tai. Nincs Tabu. Nincs Szei. Nincsenek rituális táncok. Nincs négykézláb. Nincs fákon lakás. Mégsem volt igazuk a polinéziaiaknak. Nyugodtan magázódhatunk. De nyugodtan tegezhetlek is. Te mondtad. Ez a rejtély kulcsa. És megvannak rá a pontos szavaink is.
Ebben igaza volt a tengernagy Tainak. Ahogy mi, dánok, egyre jobban hozzászoktunk a szelíden ránk kényszerített maori rendhez, a győzők egyre inkább azonosultak a senki által rájuk nem kényszerített, mégis, eredendő kíváncsiságukból fakadó szívóssággal tanulmányozott vandál (dán) provincia pályáival. Navigare necesse est. Versenyre keltek. Vivere non est necesse. 5.479 nap alatt kipusztultak. Mi, ex-vandálok, a kisujjunkat se mozdítottuk. Schundtvig. Meg a kecsketúró. Ma már csak egyetlen polinéz harcos él Dániában. A fővárosi kórház intenzív osztályán tartózkodik. Vastüdőnek keresztelték el a csodájára járó honfitársaink. Sanzon is lett belőle.
Csókolni kész – és meghalni – a vastüdőt a tengerész, dúdolta a tengernagy. Nevettünk.
Tengernagy. Azt hiszi, ennyi az egész? 
Miért? Mennyi lenne?
Nézzen csak ki az ablakon!

Március 12. Kedd
Helyzet: ditto
Sebesség: ditto
Szél: D-DNY 18. Élénk szél. A nagyobb faágak is mozognak, a levegő mozgása jól hallható.
Időjárás: Napsütés. Felhős ég.
Megjegyzések:
Egy kenyér, egy liter tej, tíz tojás.
Ma reggel lábnyomokat találtam a tatfedélzeten. 43-as, recés, feltehetőleg gumitalpú férfibakancstól származnak. Mi a lehetetlen? Hogy van még valaki a hajón rajtam kívül? Vagy hogy egyedül vagyok? Vagy az, hogy pontosan tudom, mióta? 1.826 napja?
Még egy rejtély, ugye, Harald? A tengernagy belehelyezte a tojást a tartóba és elém tolta. Mennyi is van akkor?
Hát, van egyszer az, hogy maga feladta, tengernagy Tai. Elnézést, rájár a nyelvem. Nem, rosszul fogalmaztam. Van egyszer az, hogy maga adta fel, tengernagy.
Az nem rejtély, ellentengernagy. Okafogyottá váltam.
Azt csak te hiszed, öregem. Tudod, hogy ismét lejárok a pályákra?
Minek az, Harald?
A bizonyosság kedvéért.
Miről akar maga ott megbizonyosodni? Hogy feladta? De hiszen mondta, hogy fel.
Nem. Arról, hogy pályák vannak. Meg szavak. Dán szavak. Olyanok, mint a pályák. A mi szavaink befuthatók. Ellentétben a maori szavakkal. Nem nagy ügy. Csak éppen emiatt vagyunk itt. Úgy értem, mi. És ők már nem. Na jó, a Vastüdőt kivéve.
Miért van az, Harald, hogy ha valami fontosat akar mondani, hasonlatokkal él?
Nekiláttunk a lágytojásnak.

Március 13. Szerda
Helyzet: ditto
Sebesség: ditto
Szél: ÉK 26. Erős szél. Már a legvastagabb ágakat is mozgatja, a drótkötelek, villanyvezetékek zúgnak.
Időjárás: Napsütés. Felhőtlen ég.
Megjegyzések:
Megtaláltam a bakancsokat a rakodótérben. Ahogy gondoltam: gumitalpú. Barna.
A tengernagy felém fordult.
Na, megvan a megoldás?
Nincs. Pedig megesküszöm magának, egyedül vagyok. Ez a második rejtély.
A tengernagy nevetett. Ugye, megmondtam, visszasírjuk mi még a polinéz uralmat. Pedig már elég szépen megközelítettük őket.
Az istenért, Ivo, hát nem érti? Éppen ezért pusztultak ki. Mi megközelítettük őket. Ők meg minket. Mi lettünk a maorik, ők a dánok. 
Egy rejtéllyel kevesebb, ahogy mondta, nevetett a tengernagy.
Nem! Épp hogy több.
A bakancsos szellemre gondol? 
Nem. Nézzen már ki az ablakon, Ivo.
Minek? Tudom, mi van ott. Ismerem a tengert, mint a tenyeremet.
Na látja, ez az. Emlékszik az európai felfuvalkodottságra, amit annyit emlegettünk?
Emlékszem. De nem volt igazunk.
De igazunk volt. Higgye el. Ebben is.
Ivo Mandigaard tengernagy hallgatott. A bakancsát nézte. Barna, gumitalpú.

Március 14. Csütörtök
Helyzet: ditto
Sebesség: ditto
Szél: D-DK ÉK 38. Viharos szél. A szél a fákról ágakat tör le, a nagyobb fák törzsei is erősen hajladoznak.
Időjárás: Napsütés. Felhőtlen ég.
Megjegyzések:
A tenger Astrid A. Andersen uralkodásának második évében tűnt el. Csak úgy. Senki nem tudta megmondani, miért. Azt sem, hogy hova. Egyik nap volt. A másik nap nem. 529 napja volt annak, hogy visszakaptuk a hajóinkat. Ott hevertek mind, a kikötőben, féloldalra dőlve. Mint partra vetett bálnák.
Nem mint, jegyezte meg a tengernagy. Ez nem hasonlat. Ennyi idő alatt megtanulhatta volna, Harald.
És a tenger? Mi lett a tengerrel, Ivo?
A tengernagy újságpapírba burkolt csomagot tett elém az asztalra.
Mi ez?
Nézze meg, Harald.
Szétteregettem az újságpapírt. Egy méretes dorádó volt benne.
Na, kisüssem, ellentengernagy?
Nem, köszönöm. Halat nem eszem.
Ez is tabu?
Nem. De nem vagyok emberevő.
A tengernagy nevetett, és nekilátott tojást főzni.

Március 15. Péntek
Helyzet: ditto
Sebesség: ditto
Szél: ÉNY 45. Vihar. A vihar a gyengébb fákat kidönti, a vastagabb ágakat letöri. Kisebb épületek megrongálódnak, a tetőcserepek lesodródnak.
Időjárás: Napsütés. Felhőtlen ég.
Megjegyzések:
Kimentem a sírhoz. 
Ivo Mandigaard tengernagy
19.. – 20..
Vittem egy csokor virágot. Vivere non est necesse, mi? Aztán vissza a hajóra. Csomagolás.
Felhúztam a barna, gumitalpú bakancsokat. A logbookot betettem a zsákba, a kenyér mellé. Lemásztam a kötélhágcsón.
Nem adja, fel, ugye, Kirketerp ellentengernagy? Szólt utánam.
Jelentem, nem adom fel, Ivo.
Elindultam a kiszáradt tengerfenéken. 
 
*Beaufort-skála: fokozatrendszer, melyet 1805-ben Francis Beaufort, a brit flotta sorhajókapitánya (később admirális és a Bath-rend parancsnok-lovagja) dolgozott ki a tengeri szél erősségének megfigyelésére és osztályozására. 
**Fiume kikötőjének földrajzi helyzete.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében