Kísérlet I.
reggel felkőtömben
tégedet átkozlak
este lefektemben
tégedet átkozlak
nem vót néked anyád
a disznó hordott ki
a kurváktól szoptál
nem vett ölbe senki
Kósza Erinnüsz tar kése kinyúzza veséd
Sertés volt a dadád cafka anyád riherongy.
hajadon zsiradék
odvas fogad bűzlik
szád és kampós orrod
a taknyodban fürdik
a csecseid lógnak
lottyadt hájas segged
két karika lábad
súlyod alatt senyved
Vak suta szobrász volt az ki ilyet faragott
Mint amilyen rútság orcád és alakod.
azért fohászkodom
hogy örökké éljél
ne aludj éjszaka
deled legyen éjfél
fájjon minden fogad
örökkévalóig
egyenek a férgek
elevenen csontig
Ég már áldozatom azt akarom irigyeld
Azt akinek keselyű csípkedi mája javát.
kilenchónaponként
teherbe fogsz esni
nagy fájdalmak között
csak lányt tudsz majd szülni
azok egytől-egyig
torzszülöttek lesznek
gyulladt melleidből
rothadt tejet esznek
Méhedből születik vízfejü gennyivadék
Kése beléd mártva kínod megköszöni.
tanítsd meg éneked
végy a védelmedbe
adj kezembe dobot
gombát az étkembe
jámborodom akkor
nem harcolunk többet
süket lesz az ég is
nem látja a földet
Ám a tiéd a tudás az ige titkaival
Nyisd ki a könyvet és átkom visszavonom.
Kísérlet II.
Az autóstopkövületek szélénél álltam
Poroszkáltam Iokaszté hűs házának árnyéka felé
Theognisz és én. Ketten keresgéljük
a csillogó pöttyöt a porba köpött nyál göröngyében
Lebontani a dobütések hatalmát
a formakaloda szorítását enyhíteni
Kéregetnénk odavetett garasokért kékfűszert adnánk
Koldusbot mentén a fürdőhőz odalopóznánk
hogy meglessük Iokaszté görbülő akthátát
meg hogy szivacsát kivel osztja meg
Áldassék Theognisz gyötrelmes homloka
gyöngyöző jajszavát örvény beforgassa
Szentelt torzsalkodás hullik hajuk közé
combforró láva lusta szendergése
Iokaszté törülközik a szilvafák alatt
Olga (Ödipusz anyja) kávézik a konyhában.
Kísérlet III.
Nagyapja s apja még Kínában született,
ő sosem volt még ott eleddig, azt hiszem,
nem látott Nagy Falat vagy licsiszüretet.
De ez a nagyváros sem volt az otthona.
Metróval dübörög nagybátyját megnézni,
kit minden második hétvégén látogat:
tanulja tőle a családi hagyományt,
a titkos étkeket és ősi átkokat.
Száz éves nagybácsi homályos lakása
toronyház századik szintjében bújik meg,
(meggyújtott füstölő, tálkában rizskása)
pont mint a regényben olvasta Kafkánál.
„A mai közmondás, mit meg kell jegyezned”
– oda se tekintve mondta a nagybácsi –
„ne feledd: nem tudod, mi lesz a lelkeddel,
nem szabad tudnod ezt, nem lehetsz kíváncsi!”
„Nem tudod eljövő életed milyen lesz,
hogy hová vándorol a lelked ezután.
Lehet, hogy kutyaként házat kell védelmezz,
vagy légyként születsz majd erre a világra.
Mert talán olvastad te is már a neten,
hogy minden ötödik légy bizony kínai.
Ezt tudva bajaid nem érnek semmit sem,
semmit az önjelölt krisztusok kínjai.”
Bátyjától a lifttel felfelé indult el,
pisztollyal a kézben lépett a tetőre.
Háromszor öntötte le magát benzinnel,
lobbant a gyufa és égett már a teste,
toronyház magasból ugrott le a mélybe.
Üvöltött: „Lángolj csak, basszad meg, csak lángolj!”
– bombaként lobogva zuhant a kínai,
közben még szájában megdörrent a pisztoly.
Meghalt.
