"jegyzékbe írhatók egek és földek"
Kereső  »
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 16. (606.) SZÁM — AUGUSZTUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Egyed Emese
Tűnődés tengerfenéken
Ottlik 100
Szántai János
A Beaufort- skála*
Székely Örs
Az ünnep
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
Nyakig begombolt...
ABRUDBÁNYAI MELINDA
Balogh Ştefan öröme
SERESTÉLY ZALÁN
Talán kissé homorítottak is
VÍZI TÜNDE
Csuklógyakorlat
Mózes Huba
Versei
PAPP-FÜR JÁNOS
Júdás a táncparketten
Sigmond István
Molekulák 34. - A főszereplő
Csavargó könyvtár
Boér Tamás
Pénz számolva, asszony verve jó
Kulturális napok
FISCHER BOTOND
Versei
Bogdán László
Vaszilij Bogdanov verseiből
Szőcs István
Sárgavarázs-jegyzetek
Boda Edit
Versei
Józsa Emő
Versei
TÓTH-KOVÁCS NIKOLETT
Fantasztikus utazás az ősvaló felé
KOVÁCS FLÓRA
Továbbszállás
Demeter Zsuzsa
Olvasónapló – valamiért
Szeptemberi évfordulók
 
Boda Edit
Versei
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 16. (606.) SZÁM — AUGUSZTUS 25.

Szabadesés
 
Érctestem veri a nap,
sugarával erez, hasít és
éleszt a füvek közül.
Dob. Darabokra tör.
Hagyom.
Érctestem veri a nap.
Csillagba szállok,
le, le az égi földbe,
hol farkasszemet néz
velem egy üvegcipő.
Rápattanok.
Érctestem veri a nap.
Táncol az érc, táncol a lélek,
táncol a nap.
Darabokra tört.


A hal beszéde a madarakhoz
 
A fehér madár vére.
A fekete madár vére.
A kék madár vére.
Ugornék a szigony elől:
az égi vér elbűvöl azonban,
és hagyom magamat befesteni.
Én leszek a fehér madár vére,
én leszek a fekete madár vére,
én leszek a kék madár vére.
Elsüllyed bennem a szigony, a vadász.


A vizek hatalmáról
 
Holt is lehetnék, ámde élek:
összeszáradt galagonyalélek.
Fákon alszom, egy-egy vékony ágon,
folyóvízből készül a kabátom.
S hogy élni törekszem, ne vess meg érte,
a túlvilágon víz nem volna, félek.


Talán újjászületünk
 
Kancsótemplom apró szája:
ezen át távozik a gyermek,
ezen át érkezik a holt.
Foldozott égi zsák izzasztó sötétje:
lélekkopoltyúnk tengert ígér.


Lélekterrorista
 
Kegyetlenül ölök, és
lassan, akár a törvény.
Nézem a lúgozott mennyet:
csillagtalan örvényfény.
Kitakarom a titkot,
lánggá teszem a házat.
Vágyom a tekinteted:
haldokló erdei állat.
Kezed a homlokomon,
mégsincs soha bocsánat.


Felrepedt burok
 
Nem az a ház, amiben éltem,
mégis ugyanaz a reggel.
Nem azonosak a falak,
mégis ugyanaz a lépés.
Nem ismerős a testmeleg,
mégis ugyanazt érzem.
Elhordják a dombot, újranő,
kiapad a kút, feltelik újra,
ám a lélek, ha burka felreped,
elkerülhetetlenül ragadozóvá válik.



Romániai Írók szövetsége
Communitas Alapítvány
Kolozsvár Város Tanácsa
Nemzeti Kulturális Alap
Bethlen Gábor Alap
Miniszterelnöki Hivatal
Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében