Akkor ősszel
În toamna aceea
Ősz volt
Volt még néhány gesztenyefa is
No meg egy pad.
Ott ültem
Sápadt voltam talán szép is
S gondolkodtam.
Akkor megállt egy villamos
Egy nő leszállt
De igen jólöltözött lévén
Úrhölgynek is mondhatnám nyugodtan.
A villamos továbbment
Az utca néptelen volt
Akkor lehajolt a nő
Lassan felemelte szoknyája szegélyét
Előbb csak térdig
Aztán feljebb
Egyre feljebb.
Kerek, mutatós combja volt
Harisnyája elegáns, valódi selyem
Sokáig tartott míg eligazgatta;
Elveszetten néztem őt a padról
Valami sírt, haldoklott, megszűnt bennem
Úgyhogy a nő amint felegyenesedett
Észrevett rögtön.
Fehér volt a nő és szép
De arca hirtelen vörösre váltott
És éreztem én is ahogy elpirulok;
A nő gyors léptekkel indult el
Ruhája kék volt lobogott nyomában
Én meg ott maradtam a padon
A gesztenyefák alatt.
Aztán újabb villamos jött
Újra leszálltak valakik
Gyönyörű lányok s asszonyok.
Én meg ott ültem tovább a padon
És gondolkodtam
Magamról
S az öngyilkosságról
Ősz volt
És volt még néhány gesztenyefa is.
Provokatív vers
Poem ultragiant
Éjszakáim egyikén úgy alakult hogy lefeküdtem egy cselédlánnyal
Teljesen váratlanul történt minden – s szinte kedvem ellenére
Valahol egy koszos kisvárosban voltam éppen
S gyerekkori jóbarátomnál szálltam meg.
Egy este egyedül kószáltam az utcákon – s amikor hazaértem
A cselédlány épp ágyam vetette a szobámban
Fiatal volt s sötét bőrű
Azt mondta a háziak mindannyian a városba mentek sétálni
Mosolygott
És ahogy tett-vett többször is egész közel ment el mellettem
Szét voltam esve kicsit aznap este és semmi kedvem nem volt a szexhez
De a cselédlány fiatal volt
Nem hiszem hogy több lett volna tizenhatnál
S ahogy ott időzött az ágy mellett, mintha várna valamit
Rámosolyogtam és megkérdeztem, hogy hívják.
Mondott is valami nevet, talán azt, hogy Maria,
Én mondtam, szép név, ő meg úgy tett, mintha pironkodna,
Éjfélre járhatott s a nyitott ablakon át
Behallatszottak a város kavargó hangjai
Valahol messzebb színházak és mozik voltak, autók és gyönyörű nők
Itt meg én voltam csupán s a cselédlány;
Ő nem szólt semmit, csak lehunyta szemét.
Alacsony volt, már-már köpcös
S nagyon izzadságszagú
Ó, cselédlány, kivel lefeküdtem egy koszos kisvárosban
Amint szét voltam esve s a háziak épp nem voltak otthon
Ó, cselédlány, kit nem láttam azóta sem,
Cselédlány, a combodon két vörös csíkkal, amit a harisnyakötő hagyott
Cselédlány, petrezselyem- s hagymaillatú öleddel,
Cselédlány, padlizsánszínű szeméremajkaiddal,
Rólad írom ezt a költeményt
Hogy megőrüljenek az irigységtől az úrilányok
És felháborodjanak tiszteletre méltó szüleik
Mert sokszor lefeküdtem ugyan velük is
De őket nem kívánom megénekelni
Inkább hugyozom a púdertartójukba
Fehérneműs ládájukba
Zongorájukba
És minden olyan kellékükbe amiből szépségük összeáll.
BALÁZS IMRE JÓZSEF fordításai
Geo Bogza: 1908 – 1993. Költő, újságíró, az avantgárd teoretikusa. A versek az 1933-ban megjelent Poemul invectivă (Szitokvers) című Bogza-kötetből származnak, amelyért közszeméremsértés vádjával letartóztatják a szerzőt, és a văcăreşti-i börtönben tartják fogva. Néhány nap múlva szabadul, 1937-ben viszont ismét perbe fogják, és újra börtönben tölt néhány napot a kötet versei kapcsán. 2010-ben, a Jurnalul Naţional Biblioteca Pentru Toţi sorozatában, Bogza gyűjteményes verseskötetében újra megjelenik a könyv teljes anyaga, Paul Cernat bevezetőjével.