"mert semmi sem ott van, ahol van"
Kereső  »
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 18. (608.) SZÁM — SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MARKÓ BÉLA
Balázs képeslapot vásárolt Rodostóban
Kántor Lajos
Golyószórásban, repülő szőnyegen
Limerick és vidéke
Egyed Emese
Limerickjei
Farkas Wellmann Endre
Limerckjei
Fekete Vince
Limerickek
Karácsonyi Zsolt
Hat limerick
László Noémi
Limerick-csütörtök
Lövétei Lázár László
Limerickjei
Szálinger Balázs
Limerickek
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 1. - Sztálin
NYERGES GÁBOR ÁDÁM
Versei
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
Versei
KELEMEN ANNA
Balkézzel, lentről fölfelé, háromszor, fán
Váradi Nagy Pál
Ócskavasért Édenben
Muszka Sándor
Versei
Székely Örs
Az állástalan táncosnő, a lovas és a bozótlakók
Pomogáts Béla
Magyar irodalom Erdélyben Személyes bevezetés a gyergyószárhegyi eszmecseréhez
Vincze Ferenc
Viszik a fiút
Szőcs István
Sárgavarázs-jegyzetek
Xantus Boróka
A „majdnem-tökéletes” megérintése
KÖLLŐ ZSÓFIA
Egy igazi – szép, magyar – komédia
Lászlóffy Zsolt
„Hangos beszéd oceánja” (Ami egy antológiából kimaradt)
Szeptemberi évfordulók
 
MARKÓ BÉLA
Balázs képeslapot vásárolt Rodostóban
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 18. (608.) SZÁM — SZEPTEMBER 25.

Megyünk elérzékenyülni árkon-bokron,
vagy legalábbis árkokkal-bokrokkal szegélyezett
szűk utcákon visz a GPS az emlékházhoz,
amely éppen ott van, ahol van,
és éppen olyan jól beszél magyarul a török múzeumőr,
mint ahogy mesélték az ismerőseink,
akik azt is tudták, hog Alinak hívják
a rokonszenves, szikár törököt,
de én nem szeretem alizni,
sőt, lealizni a múzeumőröket,
ezt a miénket sem, aki ott ült a számítógép előtt,
és foszforeszkált az arcán a képernyő visszfénye,
de egyébként senki sem volt
az egykori étkezőházban,
sem Rákóczi, sem Mikes,
úgy értem, hogy nem csordult ki a könnyünk,
pedig tényleg ott csillogott nem messze a Márvány-tenger,
és elmondta nekünk ez az Alinak nem nevezhető Ali,
hogy valójában csak két eredeti
darab van az épületben,
az egyik a konyhában a kerekes kút,
leány-deréknyi kő-kávával,
a másik pedig az illemhely
márványból faragott csészéje,
ha egyáltalán ez a neve
ennek a guggolós alkalmatosságnak,
vagyis tulajdonképpen az maradt meg
háromszáz évvel ezelőttről,
ahol feljött a víz, s ahol lement,
a mindennapi kezdet és a mindennapi vég,
de ami a kettő között volt, már régen nem fontos,
azt hiszem, rossz helyen kerestük ezeket az embereket,
és ma már érthetetlen is az egész,
hiszen estére hazaértünk Bukarestbe,
hazaértünk? ez csak egy kérdés,
pillanatnyi megtorpanás,
de ebben sincs igazi ellágyulás vagy meghatottság,
mert semmi sem ott van, ahol van.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében