Volt egyszer egy kis hölgy: Andika,
hívták őt színházba, randira.
A randit törölték,
Hamletet megölték,
ezért már nem volt mit gyónnia.
Volt egyszer egy Mihály: Lakatos.
Egy napon lerúgta Lăcătuşt.
Arról szólt prózája:
nem fért a Steauába,
ezért lett alapos kritikus.
Volt egyszer egy kis hölgy: Noémi,
lényegét nem lehet leírni.
De azért csak mégis,
lehull a lábvért is.
A lelke, tudjátok, fehér, mi?!!
Volt egy úr, Zágon, a fényképész,
szakmája elcsípett kérész lét.
Mindent lefotózott,
költőt és bohócot,
nem lelte értéke mértékét.
Volt egyszer egy kis hölgy: Zsófi,
nagy költőt próbált elfogni,
de a kis lakásba
nem jött csak Balázska,
aztán már nem volt mit szólni.
Volt egyszer egy költő: Zoltánka,
bebújt egy avangárd borkánba.
Önmagát szerette,
ezt írta versekbe.
Lényege nem fért a torkába.