"mert semmi sem ott van, ahol van"
Kereső  »
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 18. (608.) SZÁM — SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MARKÓ BÉLA
Balázs képeslapot vásárolt Rodostóban
Kántor Lajos
Golyószórásban, repülő szőnyegen
Limerick és vidéke
Egyed Emese
Limerickjei
Farkas Wellmann Endre
Limerckjei
Fekete Vince
Limerickek
Karácsonyi Zsolt
Hat limerick
László Noémi
Limerick-csütörtök
Lövétei Lázár László
Limerickjei
Szálinger Balázs
Limerickek
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 1. - Sztálin
NYERGES GÁBOR ÁDÁM
Versei
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
Versei
KELEMEN ANNA
Balkézzel, lentről fölfelé, háromszor, fán
Váradi Nagy Pál
Ócskavasért Édenben
Muszka Sándor
Versei
Székely Örs
Az állástalan táncosnő, a lovas és a bozótlakók
Pomogáts Béla
Magyar irodalom Erdélyben Személyes bevezetés a gyergyószárhegyi eszmecseréhez
Vincze Ferenc
Viszik a fiút
Szőcs István
Sárgavarázs-jegyzetek
Xantus Boróka
A „majdnem-tökéletes” megérintése
KÖLLŐ ZSÓFIA
Egy igazi – szép, magyar – komédia
Lászlóffy Zsolt
„Hangos beszéd oceánja” (Ami egy antológiából kimaradt)
Szeptemberi évfordulók
 
KÖLLŐ ZSÓFIA
Egy igazi – szép, magyar – komédia
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 18. (608.) SZÁM — SZEPTEMBER 25.

A Szép magyar komédia irodalmunk első szerelmi témájú drámai műve, szerzője pedig első nagy, kanonizált költőnk, Balassi Bálint. 1958-ban találták meg a komédia teljes kéziratos változatát Bécsben.1 Színpadi előadása azóta nagy kihívás a színházak számára, már csak elsőségéből adódó tekintélye miatt is. Ősbemutatóját 1961-ben tartották a Debreceni Csokonai Színházban, az utóbbi években a Petőfi Irodalmi Múzeum tűzte műsorra a Balassi-emlékév alkalmából, majd 2008-ban a Szegedi Pinceszínház a hippikorszakba átültetve adta elő a komédiát. Az erdélyi színpado-kon is többször feltűnt.2 Tehát, miközben az irodalomtörténészek között azon folyik a vita, hogy mennyire magyar, azaz eredeti és milyen viszonyban áll a forrásszöveggel Balassi olaszból fordított/átültetett pásztorjátéka,3 addig rendezők és színészek azon vannak, hogy valamiképpen aktuálissá, négyszáz év távlatából is befogadhatóvá tegyék a komédiát. Török Viola, a sepsiszentgyörgyi előadás rendezője 2012 nyarán újra igent mondott a kihívásra, és a mikházi Csűrszínház keretében megrendezte a darabot, melyet 2012. július 26-28-án adott elő a sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, marosvásárhelyi, budapesti, nagyváradi színházaknál játszó fiatal színészekből álló rögtönzött társulat, mindössze három alkalommal, mindahányszor teltház előtt.
A nyári fesztiválhangulat, a rusztikus környezet, a rövid felkészülési idő mind afelé mutattak, hogy egy szórakoztató, könnyed darabot fogunk látni, amit a kisgyerekektől a vájt fülű színházszakértőkig mindenki élvezni fog. Éppen ezért lehetett szkeptikus a kedves néző, ha olvasta Balassi szövegét, hiszen a történet igen egyszerű (egymástól elszakított szerelmesekről van szó, akik inkognitóban élnek, ám a darab végén lehull a lepel és egymásra találnak), lévén hogy nem is az akció, hanem a dikció, a szép beszéd a lényeg ebben a műfajban, nyilván 16. századi nyelven. De amint elkezdődött az előadás, kellemesen csalódhatott. A színészek ékes régi magyar nyelven szóltak, de ebbe nem fáradt bele a néző, hiszen gyakran átváltottak énekre-zenére-ritmusra, a jelenetek között táncbetétek frissítették a lankadó figyelmet a Bekecs néptáncegyüttes és Könczei Árpád zeneszerző-koreográfus jóvoltából, és kellékekkel (élő kecske, káposzta, eper stb.), apró humoros, mai gesztusokkal színezték az előadást. És bár jól megformált jellemeket láttunk, főleg a férfi szereplőknél (Kónya Ütő Bence Credulusa finom lírai alkat volt, a költő Balassit igyekezett megragadni, Fekete Zsolt Sylvanusa a pillanatnyi benyomásai által vezérelt férfi, aki érzi és követi az élet természetes ritmusát, a Pál Hunor által megformált Dienes pedig csupán a földi dolgokkal foglalkozó, kicsit együgyű, de roppant gyakorlatias, ízes beszédű pásztorlegény), mégis számomra a szórakoztatóvá tétel volt az előadás igazi erénye. Mert ez a természetközelivé, ritmusossá, zenéssé formált darab közelebb állt a reneszánsz drámához, életérzéshez, mint a kőszínházak művi környezetében tett próbálkozások. Ezért is mondható Török Viola rendezései közül ez sikeresebbnek, mint a Tamási Áron Színház-beli: abban már benne volt a zene, de kívülről jövőként, tánc nélkül, az egész sokkal statikusabb volt, mint a mikházi csűrben akár a nézők között is jövő-menő, személyiségükben is dinamikusabb szereplők. Az előadás a népzenén, néptáncon kívül Balassi verseit is asszimilálta, melyeket maguk a színészek adtak elő csellón (Credulus), gitáron (Dienes), darbukán (Sylvanus), helyenként furulyával vagy triangulummal kísérve, mondanivalójuk és színpadi cselekvéseik szerves részeként. Így az eredetileg dallamra, „nótára” írt, de ma általában papírról olvasott Balassi-versek megelevenedtek, a színészekhez rendelt hangszerek (lírai vonós, ritmusos ütős és dinamikus pengetős) pedig jellemükkel is összhangba kerültek.
A hangulathoz maga a környezet is hozzájárult. A falusi csűrszínház elrendezése lehetővé tette, hogy a színpadot hátrafele megnyissák, ahol a végtelennek feltűnő mezőn a táncosok körtáncot jártak, berepültek a rovarok, sőt még egy denevér is. Így nem volt szükség sok díszletelemre ahhoz, hogy a természetben érezzük magunkat ebben a faépítményben, elég volt, hogy a szereplők ruhái földszínűek legyenek (tört fehér, valamint a zöld és a barna árnyalatai), kivéve Galatheát (Gulácsi Zsuzsanna), akinek ruhája csábító eszközére, az eperre hasonlított. 
A dráma szövegét feltáró és értelmező irodalomtörténészek abban is kételkedtek, hogy van-e humor Balassi komédiájában, és nagyítóval kezdték keresni. Eckhardt Sándor Dienes „alacsony stílusú” beszédében találta meg a humor forrását, mások szerint az erotikus-metaforikus beszédmód, a kétértelmű fogalmazás idézi elő a nevetést4 (pl. káposztatorzsa mint fallikus jelkép, a nyuszi mint a női genitália jelképe, Júlia és a kecske azonosítása, eper mint a testi szerelem jelképe stb.). Az előadás minden humoros erotikus utalást kiemelt, ezeket mozdulatokkal, gesztusokkal, az akció szintjén is alátámasztotta (pl. Dienes két fej káposztát harapdálva, magának abból melleket formázva próbálja meggyőzni Sylvanust Galathea szerelméről), és rámutatott: bizony, ebben pontosan olyanok vagyunk, mint a reneszánsz ember, a test dolgain nagyon tudunk nevetni.
Összegzésképpen elmondhatom, hogy igazán jól szórakoztam, és ezért a hiányosságok nem zavartak. (Talán csak az, hogy az új néven kívül mással nem nagyon álcázott szerelmesek miért nem ismerik fel egymást. De ezt inkább Balassival kellene megbeszélni, bár a rendezés valamilyen eszközzel rásegíthetett volna, hogy Credulus és a Kiss Bora-Zsuzsanna alakította Júlia ne tűnjenek a mai néző számára együgyűnek.) Nagyszerű nyáresti program volt, és külön örültem annak, hogy Balassi hosszú, a szerelem jótékony hatásait ecsetelő bevezető traktátusát sem hagyták ki, a szöveget leosztották a szereplők között, akik mintegy azzal mutatkoztak be, léptek színre, még jobban kiemelve a dráma értékét.

Jegyzetek

11619-es debreceni nyomtatott változatából négylevélnyi töredék maradt fenn, mely 1899-ben került elő, a kéziratos változatot Jan Mišianik szlovák kutató fedezte fel 1958-ban az Österreichische Nationalbibliothekban, egy Fanchali Jóbról elnevezett kódexben. 
21993: Figura Stúdió Színház (Gyergyó-szentmiklós), 2002: Tomcsa Sándor Színház (Székelyudvarhely), 2004: Tamási Áron Színház (Sepsiszentgyörgy), 2009: Kolozsvári Állami Magyar Színház (felolvasószínház, klasszikus magyar drámasorozat)
3A Szép magyar komédia forrása Castelletti Amarilli című művének 1587-es kiadása, Balassi főleg neveket változtat meg benne. Eckhardt Sándor szerint (Balassi-tanulmányok, Akadémiai, 1972) ez a színtelen forrásszöveg lehúzza Balassi komédiájának értékét, Amedeo di Francesco szerint (A pásztorjáték szerepe Balassi Bálint költői fejlődésében, Akadémiai, 1979) csak véletlenül találkozhatott ezzel az olasz irodalomban is periférikus művel, Tőzsér Árpád ellenben úgy véli (A drámaköltő Balassi Bálint 450. születésnapjára, Tiszatáj, 2004), hogy az Amarillit realizmusa miatt választotta Balassi a műfaj legismertebbje, Tasso Amintája helyett. Mindent összevetve a témaválasztás Balassi ajánlásának fényében tudatos írói programnak bizonyul: kísérlet a magyar nyelv és a világi műfajok kiművelésére, a szerelemnek mint érzésnek és mint témának a védelmezésére a kizárólag egyházi-politikai témájú magyar drámairodalom korában.
4Jankovics József – Kőszeghy Péter – Szentmártoni Szabó Géza: Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény II., Balassi Kiadó, Bp.,, 2000. 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében