"Megtorpanna a száguldó ég"
Kereső  »
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 19. (609.) SZÁM — OKTÓBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Százezer
Benő Attila
Vasárnapi győzelmek és hétköznapi vereségek - Beszélgetés Péntek János nyelvésszel, néprajzkutatóval
Kántor Lajos
Golyószórásban, repülő szőnyegen - „Beszélek hozzá” (Ali és Szisz)
Kenéz Ferenc
Lilike medika leveleiből
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 2. - A fekete angyal
Murányi Sándor Olivér
Bikaviadal
Márkus András
Versei
Balázs K. Attila
Kiadó történetek - rongyszőnyeg
Szőcs István
Szó, szó, szó – farkas veremből hallik…
Sebestyén Mihály
A születés misztériuma
SERESTÉLY ZALÁN
„Kell, hogy valami hangfürtbe fogja a húst”
KISS ERNŐ CSONGOR
Képen kívül a valóság szerelmese - A 90 éve született Pier Paolo Pasoliniről
Lászlóffy Zsolt
Idegenség és parlag
Hírek
 
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 2. - A fekete angyal
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 19. (609.) SZÁM — OKTÓBER 10.

Lélek eladó! Lélek eladó! Lelket vegyenek! Lelket vegyenek! Álljon csak meg! Mi van? Mit akar?  Maga tudja, hol van?  Persze, ócskapiacon. S ez baj? Itt vadonatúj dolgokat is lehet árulni, nem? Kit hívjak, mondja, rendőrt vagy ápolót?  Amiért makulátlan lelket árulok? Maga őrült, uram? Itt soha senki nem árult lelket, ha nem tudná, ez nem mennyország és nem pokol. És kinek a lelkét árulja, mondja? A sajátomét. Akkor mégiscsak ápolót hívok. Magát zárt osztályon kellene tartani, ott eladhatja a lelkét, a bal füle cimpáját, az izzadtságát, a szaglóérzékét, a csillagokat az égről, akármit. Odabent mindenre talál vevőt. Dúskálhat a szórakozásban napestig. Innen, kívülről  lehetetlen volna mindezt űberolni. És hagyja abba ezt az ordítozást, mert rendőrt is hívok! 
Maga azért merészel ilyen hangon beszélni velem, mert nem tudja, hogy ki vagyok.  Miért, kicsoda maga? Hát, én vagyok Isten, azaz Istennek egy része, pontosabban Istenből két rész. Hogy két lelkem van, az egyiket eladhatom, a másikkal élek még tíz-húsz esztendőt, ennyi nekem bőven elég, többre nincs szükségem.
Istenből két rész? Micsoda badarság ez megint! Miért, maga szerint Isten hogy néz ki, vagyis hogy milyen? Hol van? Tud róla, hogy az idők kezdetétől erről több mint hatvanezer teória  született ?! Ahogy elnézem magát, valószínűleg az a véleménye, hogy Istennek hosszú fehér szakálla van és egy felhőn ül. Senkinek sem volt igaza. Hatvanezer téveszme, bizony. Én viszont egyike vagyok azoknak, akik tudják az igazságot. Hát, mit mondjak? Kíváncsivá tett. Csakhogy magának nem lenne szabad elmondanom, mert akik felhőkön ülő istenekben hisznek, nem érdemlik meg, hogy megtudják a valót. Mégis elmondom, úgysem tudná felfogni a dolog lényegét. Akik a talpukban viselik a lelküket, azoknak ezt a mennyei adományt  ganéval burkolták be a mindennapok, és maga nem azé’t büdös, mert ritkán mosakszik, magának a megalázott, ganés lelkéből áramlik a bűz. Azért figyeljen. Isten a halott élőlények lelkének a gyűjteménye. Nagyon sok milliárd léleknek. S amikor megszületik valaki vagy valami, az élőlények bármelyike, Isten kiszakít magából egy lelket és új testet ad neki. Nekem két lelkem van, a fekete angyaltól kaptam a másodikat. Isten ugyanis mindenkinek kioszt egy-egy őrzőangyalt, egyeseknek  hármat is: két fehéret s egy feketét. A két fehér angyal nappal teljesít szolgálatot, felváltva, két váltásban, a fekete éjszaka vigyáz reám. Egyébként abból a meggondolásból kaptam három őrzőangyalt, mert Isten szereti az ellenségeit, az ateistákat is. Olyannyira, hogy  igyekszik jobban vigyázni rájuk, mint a híveire. Azt is tudnia kell, hogy a fekete angyalok másodrendű angyalok, Isten segédmunkásokként kezeli őket, mást nem nagyon érdemelnek, mert irtózatos bűnökkel megterhelve fogadta vissza őket az Úr. Azok persze mind fehér angyalok szeretnének lenni s testet kapni megint, ehhez viszont teljesíteniük kellene egy igen nehéz feladatot: napsugarakból kellene korbácsot sodorniuk, hogy Isten ezzel korbácsolja ki magából az eredendő bűnt, a teremtés legégbekiáltóbb melléfogásait, a kannibalizmust, az inkvizíciót, a nácisták haláltáborait és a bolsevik gyilkosok gulágjait. Az én fekete angyalom elcsent Istenből még egy lelket, s lehozta nekem, hátha megtanítom napsugarakból korbácsot sodorni. S maga képes volna egy ilyen mutatványra? Dehogy vagyok képes, uram, azért adom el az egyik lelkemet egy olyan szkizofrén kinézésű alaknak, mint amilyen maga, mert az ilyenek legalább képzeletben  ki tudnák elégíteni Isten vágyait. De az is lehet, hogy maga még erre is képtelen volna, tudja, mit, vitessen be a zárt osztályra, ott biztosan találok valakit, aki nem Napóleon, nem Shakespeare, még csak vécéülőkének sem hiszi magát, viszont naponta sodorja a korbácsokat a nap sugaraiból. Annak fogom eladni az én makulátlan lelkemet. Utána lehet belőle ócskapiaci felügyelő, apáca, diktátor, gladiátor, bármi lehet. És Istennel el kell fogadtatnunk a valót, az Új Idők igazságait, s ezek közül is a legfontosabbat, miszerint a teremtést most már mi folytatjuk tovább, képzeletből valóságot  teremteni számunkra  már nem probléma, már csak azért sem, mert e kettő tulajdonképpen már réges-rég egy és ugyanaz.

(2012)




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében