Hajnali megjegyzés
Petrovics ó maga idétlen
(elmondom ezt miként ígértem)
hiába vitte eszme étlen juttatta porba
a legjobb lesz ha most feláll dalolva
ne játtszon már tovább itt nékem
folytassa játszmáját vidéken
únja Pest és fogja más is únni
fölösleges hát tovább vadulni
rohanni pusztákon így étlen
s rámfogni hogy nem ezt ígértem
berúgtam ennyi volt s eképpen
mondhatta volna tán szerényen
kár volt rátölteni torkát felönteni
hiába firtatná nem érdem
hogy kiért tette s hogy kiért nem
Nem lesz még Önből sem kivétel
végszó csak annyi lesz: vigyék el
Hétfő esti rémballada
Szekrényedet szörnyek lakják
Kedvesedet hívogatják
Fogva tartod nem engeded
Ígérsz fűt-fát s hogy elveszed
Ha nem veszed elvesszük mi
Nem lesz nehéz elszeretni
Szorítsd szorítsd mindhiába
Álmát hatszáz szörny vigyázza
Azt álmodtad egyszer itt van
Ott kószált az álmaidban
Jól vigyáztál fel ne ébredj
Fel sem ébredsz azt remélted
Hová tűnt az asszony innen
Felriadsz és nyoma sincsen
Kutatod a paplan alatt
Párnák közt és ablak alatt
Szekrényedet szörnyek lakják
Kedvesedet fogva tartják
Szekrényedbe hívogatnak
Kedvesed nélkül fogadnak
Három asszonyt temettél el
Jössz még három életével
Hozol hármat és cserébe
Visszakapsz majd hármat érte
Hat asszonyod tartja fogva
Hatvanhat szörny birtokolja
Hozz még hatot hogy a fattya
Azt az egyet visszaadja
4:20
A Vérnász holnapig tart
Tapsod zsebedben őrzöd
hogy túléld ezt a vérbajt
mit más pohárba töltött
(és mondott egy köszöntőt)
rádszólnak kéne vért adj
és kapsz is egy pohárkát
tessék csak ott a mosdó
s a vágy amely reményt ad
ágyadban szertefoszló
kéjektől mentes évad
Eljöttem hogy reményt adj
Mondta az álmot osztó
Szép arcú, vállas őrnagy
Ott álldogálsz a kertben
Várod hogy némi érzés
Koszolja össze lelked
Várod hogy megragadjon
Egy giccses nyári alkony
(Aki eljő Kolozsvárra...)
Aki eljő Kolozsvárra
Könnyüvérű leány várja
Akivel a szegény vándor
Eltűnhet egy éjszakára
Hogy belőle kéjt fakasszon
Abból lészen néki asszony
Asszonyában égi vágya
Teljesül egy éjszakára
S az asszonyért sem hiába
Mert egy vándor ad magára
*
Hogyha befogad Kolozsvár
Könnyüvérű leányt lopjál
Visszalopja ő magának
Mindazt amit érte adtál
Tudjátok meg Kolozsváron
Véget ér a leányálom
S hogy szép lesz vagy csúnya vég-e
Megtudod ha felkerülsz a
Lilaeres lándzsavégre
Az asszonybőr-míves
Vállalkozó vagyok.
Becsületes nevemre nem emlékszem.
Magánházban lakom.
Egyszersmind ott van a rendelőm is.
Elhunyt és élő asszonyok kitömését
vállalom.
Elérhető, sőt, mondhatni baráti áron
dolgozom.
Készítek asszonybőrből kabátot, kesztyűt,
cipőt és emléket.
Asszonybőr-díványok kárpitozását
vállalom.
Végrehajtok nyúzást és gyilkolást is,
amennyiben igény van rá.
(A nyúzáshoz kiváltképp remek
felszereléssel rendelkezem).
Az asszonyi testet udvaron szárítom,
rendszerint szögre akasztva,
fa árnyékában, megóvva a naptól.
Több asszony esetén minden ötödik
nyúzása díjtalan.
Törzsvárárlói kártyával akár 15%
kedvezménnyel tömethet.
Szűzleányok, menyasszonyok
és leánygyermekek nyúzása
díjtalan, ezesetben csak a
tömést kell megfizetnie.
Ápolókrémet ajánlok meglévő
asszonybőre mellé.
Három évtizednyi tapasztalat áll mögöttem.
Munkám minőségéért több száz
asszonybőr garantál.
Vállalok bőrgondozást és gondos bőrözést.
Ötvenhárom
Ötvenháromban odébb vittünk egy sínt
A segesvári vonatállomáson.
Emlékszem még jól bírtam azt a kínt
Sörön éltünk és olcsó dohányon
Ötvenháromban másként sütött a nap
S a tél is mintha igazi lett volna
Ha jól emlékszem százötven kiló volt
a sín s mintha vállunkba hatolna
A tízből már csak ketten maradtunk
Azon a nyáron amikor a pestis
Beköszöntött a küszöbön dalolva.
Mit mondhatnék? Elvitt azt is ezt is.
Ötvenháromban odébb vittünk egy sínt.
Nem kínlódva hanem csak úgy dalolva.
Daloltunk s mintha nem fájt volna semmi
S kettő hallgatott tíz helyett a szóra.
Az elhagyott férfiak nyara
Szerelmem most már tudok aludni
Nélküled a gomolygó melegben
A szoba most már régen nem forog
Úgy mint amikor tested eltemettem
Bár nem árt néha a múltat szapulni
Utódaidat nem nehéz nevelnem
De egytől egyig utcára csaptam őket:
Kamaszokat az olvadó melegben
A reményről sem volt könnyű leszoknom
Bár jól láttam hogy egyszer sírba visz
Azt mondják hogy álmomban vigyorgok
De nem tudják hogy csak a trágyaíz
Azt mondták hogy álmodban látogatlak
Azt mondják, álmodban más vagyok
S hogy nem örülsz annak a másolatnak
Mögöttem csordában állnak másnapok
Még ez is jobb mint amit mások adnak
S fenntarthatok egy régi látszatot
