Az emberevőkről
Arról beszélek, amit láttam.
Emberevő rendszerek idején.
Gyanús zajokkal telik meg a ház.
Kifent késekkel álmodnak a népek.
Utcák szádán paták robaja.
Emberevő rendszer idején.
Percenként búcsúzni valakitől!
Végül vihogunk kimerülten:
Faljatok fel, ne fáradjatok, itt vagyunk.
Ők meg csak követnek,
step by step gyötörnek,
figyelve ruhánk, szokásaink.
Halálosan jegyzik: hányszor, hogyan
simít asszonykéz férfiszakállt,
mint bódítja rémült anya síró gyermekét.
Szikár idő, enyésznek a testek nedvei.
Emberevő ízlelget kiszemelt gondolatot.
Felismeri már a titkot, de ha nem
kitalál, fabrikál titkot ő maga.
Rettegjen, kit földtől égig nagyítón
figyelnek.
Éhhaláltól fél minden emberevő.
Mi sunyít a szekrények zugában?
Mit rejteget mindenki párna alatt?
Rögzítve a szó, de a tekintet mit üzen?
Emberevők félelméhez mi sem fogható.
Kipusztultak? Föld alatt sustorognak?
Azt imádták, amit elképzeltek.
Vadászták, amitől haraglángra lobban
a Legesleg, a Fő Emberevő.
De Csang vej még most is
itt szöszmötöl,
jó világot képező lugasában, íme.
Szürkülő szakállát
időtlenül borzolja a szél.
Csang vej udvara
A létről beszéltek:
Milyen szörnyű!
Rendezhetetlen.
Hatalmaskodó.
Akadoznak
a számrendszerek.
Sápadoznak
a fegyvertervezők.
Valaki üres cseréppipával
üres köröket vont a levegőbe,
éhesen, szomjasan, tehetetlenül.
Füstölögtek a fontolgatók.
Beszélni vágyók
fulladozva lenyelték a szót.
Meg akarom fogni.
Meg akarom szagolni!
MEG AKAROM VERNI! –
szólt a gyerek.
Kiút
A forradalmárok múlt századi,
kiszuperált tankönyvekben élnek.
Újra ki lehet nyitni a boltokat.
Elszánt unokáink enni akarnak,
még most is, amikor mindenünk
szerte, szét, törve, zúzva.
Az ígéretek az álom partjain:
fogatlan, kivert, kóbor kutyák.
Olyan zsenáns emlékezni rájuk,
mint barikádra kényszerítő,
csóré keblű allegóriára.
Egyenlőség. Testvériség. Sokasodnak
az elszánt néhai hősök, akik
tűzokádó üvöltéssel vitték
végvásárra felebarátjuk bőrét.
Most pedig
be kellene hajtani a hasznot.
A forradalom hasznát.
Mert ez így tarthatatlan: lanyhul a
szapora szándék – megtudni,
mi is zajlott itt voltaképpen?
Bársonyos volt-e, netalán valódi?
Élő adásban közvetített
forra-, ria-, vagy csak soka-dalom,
terror rémétől rettegő, romboló?
S ki az, kit végül felkötöttek
(felköttette magát)?
Nyissatok nyomozó irodákat!
Szervezni kell egy felvonulást.
A rendészet ne hibázzon!
A hatóság legyen résen.
Itt az idő.
