"Sokasodnak az elszánt néhai hősök"
Kereső  »
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 20. (610.) SZÁM — OKTÓBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Három nővér
Kántor Lajos
Golyószórásban, repülő szőnyegen - Szertartás – önarcképpel (befejező rész)
Király László
Versei
POTOZKY LÁSZLÓ
A forró falu
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 3. - A kövér, a sovány és a törpe
Király Farkas
Versei
Bréda Ferenc
Bárók és barátok
LOVASSY CSEH TAMÁS
Versei
Szőcs István
Főszereplők, főrendezők, főkönyvelők az irodalom életében
Szakács István Péter
Zsebművészet
BIRÓ ANNAMÁRIA
„Csak annyit tudunk: így is történhetett”
KOVÁCS BEA
Sárga csikó, filmszalag rajta - Beszámoló a 12. Filmtettfesztről
Karácsonyi Zsolt
A Leonida-meteorit földet ér
Lászlóffy Zsolt
Janus-arcú kortárs zenék
Novemberi évfordulók
 
Király Farkas
Versei
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 20. (610.) SZÁM — OKTÓBER 25.

MacTíre a részeges nyomdászról mesélt a Fattyúhoz címzett kocsmában

„Ha sört iszom, egyet sosem!”
MacTíre akkor mondta így,
mikor megbeszélni kezdtük
egyszer e világ dolgait.

„Egyet sosem! E főszabályt
ifjan eszembe véste ő,
a felföldi öreg barát:
sörissza nyomdász lókötő.

»A sört, fiam, csak kérni kell.
Meginni, hidd el, nem nehéz.
Mikor a tárcám tele van,
hát sörre folyik el a pénz.

A sörtől leszek ligatúr’
és majd abbreviáció,
leszek a tipográ fia –
s a szóviccem is hej, de jó!«”

MacTíre így mesélt nekem,
miközben csak ivott, csak i’tt.
S éjfél után is sorolta 
barátja tanításait.
„»A söröd társat követel.
Brandy talán? Konyak? Likőr?
Az árpa újabb árpát kér:
erős whiskyt kíván a sör.

Bár ittam hozzá ezt meg azt:
görög ouzót, karib rumot,
ittam szilvapálinkát is,
min messzi szekler dolgozott,

mogorva vodkát, puha gint
meg gyógynövényes löttyöket –
hitvány s hiába mindegyik:
az erős whisky – az jöhet!

Ettől leszek Kirk kapitány,
vagy aurór’ a sark felett,
lehetek attól Higgs-bozon –
vagy egyben mind a fentiek.«”

Ily’ volt a nyomdász, az öreg –
hisz MacTíre mesélte így.
Bár akkor együtt ittunk sört
meg erős whiskyt hajnalig.

Mese volt? Tán igaz se volt?
Ha tévedett, hát tévedek.
Ám arra, ahogy kérdve szólt,
jó biztosan emlékezek:

„Miért, hogy a szőlő levét
ti folyton földicséritek,
de ezt a nemes, kedves árpát
folyton csak leszarjátok?”


Kiskovácsffi Joszip Adolf víziója 1992-ben, egyebek között önmagáról húsz évvel később

bizony-bizony, micsoda idők. 
a mozdulatlanság, a semmi rá is
úgy függeszkedik-nehézkedik,
mint egykor kertek, miket Szemirámisz
épített, -tetett. és azokról sem
tudni: egykori létük szent igaz.
s ha voltak is, mára hiába – mert
ha megkérded a szomszédot: mi az?
csak azt válaszolja: itt, a házban
sosem lakott ilyen nevű személy.
U — borzadály. U — borzadély.

unalom, dög unalom az élet.
nem történik mostanában semmi.
egy rendes tüntetésre sincs igény,
s felvonulni sem megy már ki senki.
de ha mégis – hát mit tudja ő?
hiszen a tévé sem a régi már.
az ősi készüléken naphosszat
ellentmond egymásnak az a pár
bemondó, ki ez-azzal törődik:
U — borzadély. U — borzadály.

valami nincs van itt. val’mi hiány.
szerszám és eszköz kéne, hogy átjuss-
on a mozgástalanságon. körben
fejetlenség sincs már – anarch-hiátus.
hangosan ha valaki beszólna,
s elmondaná: hol lóg ki a lóláb,
tán magára öltené az egyik
társaságnak díszegyenzakóját,
– de nem. mert itt minden mozdulatlan,
olyan, ahogy idehagyták egyszer:
hiába szétszórt meddő vetőmag,
inaktív, kivénhedett permetszer.

úgy dönt, álmában lázad majd akkor:
kukra fog pisilni, fel az égre.
ablaktöröljön csak a pilóta,
ha még lesz neki repülőgépe.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében