A valóság, annak egy része, változata szájhagyomány útján terjed manapság is. Mindig akadnak olyan történetek, anekdoták, könnyedén le nem írható legendák, amelyek éppen az elmondásban, az éppen aktuális elbeszélő saját, egyéni stílusa által tudnak igazán megelevenedni. Az irodalmat nehéz elképzelni az ilyen, búvópatakként újra és újra felszínre törő legendák nélkül. 

Mert túl a megírt műveken az olvasóknak mégis csak szükségük van Arany János kalapjára, arra, hogy lássák, milyen egy József Attila-kézirat, hogyan szólal meg a rádióban Babits, miként hegyezi a fülét Dsida Tinti kutyája és sorolhatnánk. Dsida sírján hiába olvassuk el újra és újra: „felejtsd el arcom romló földi mását” – mégiscsak keresgélni kezdünk, megpróbáljuk elkapni a régi idők felénk kacskaringózó szálait, mert a szövegek megismerése a szerzőt ismerősünkké teszi, aki végül távoli rokonná lesz az időben.

Az irodalmi szövegek valósága minden esetben kiegészül a szerző életrajzi valóságával, amelyben számos olyan adat van, amit nem lehet komoly lexikonokban elhelyezni, a szerző megértését, elhelyezését mégiscsak befolyásolja – például az, hogy az adott szerző joviális társasági lény volt-e vagy morózus, visszahúzódó személyiség, hogy jegyző volt-e, akadémikus vagy esetleg nőcsábász rablólovag... A fontos az, hogy beszéljünk róluk, hogy életük, akár akaratuk ellenére, de tovább formálódjon, új árnyalatokat kapjon az egymást követő olvasók nemzedékeinek, mondjuk így: értelmezési horizontján.

Ebből is kiderül, az irodalom nem csak a konkrétumok, a leírt szövegek, a pontos dátumok világában gyökeredzik, de a sejtésekben, utalásokban, legendákban is.

Egy olyan korban, ahol a virtuális világok térnyerését tapasztalhatjuk napról napra, egy olyan világban, ahol egyesek példának okáért a Középkor néhány évszázadának a puszta létezését is megkérdőjelezik, a történelmi ténynek hitt eseményeket a legendák világába utalva át – egy ilyen világban az irodalom, és annak akár szájhagyomány útján terjedő valósága éppen a maga régóta kimunkált megfoghatatlanságában jelent kapaszkodót.