"ki lehet a falevél címzettje itt"
Kereső  »
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 21. (611.) SZÁM — NOVEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Elmesélt valóságok
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
A „belső megrendelés” irányít - Beszélgetés Széles Klára irodalomtörténésszel, kritikussal
Fried István
Megjegyzések a kritika hasznáról és káráról
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 4. - Három Biblia
SERESTÉLY ZALÁN
Versei
Király Zoltán
Versei
Boér Tamás
Rövidprózái
ALBERT KINGA
Ellenállni a csonkításoknak
Kinde Annamária
Lélekház ostroma
Szőcs István
Főszereplők, főrendezők, főkönyvelők az irodalom életében (folytatás előző számunkból)
KISS ERNŐ CSONGOR
A sosemvolt imposztor
FERENCZI SZILÁRD
A nemileg bosszantó honvágy
KAÁLI NAGY BOTOND
Kastély a mátrixban
A mező tetején - 7 kolozsvári festő
Lászlóffy Zsolt
Időszerű múlt – még mindig?
Hírek
 
SERESTÉLY ZALÁN
Versei
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 21. (611.) SZÁM — NOVEMBER 10.

a vadállat foga

amikor a hullát
mahagóniragyogásúra kopott deszkán
lecsúsztatták a tatjáról 
egyikük sem érzett semmit.
álmaikban – a szárazföldön, nők ölében, 
a zsíros körmök jóllakott fényében – bénítóbb
volt a halál. De itt – a nyílt víz dűnéin – mintha
csak egy foguk hullott volna ki,
egyetlen hatalmas állat megannyi porcikája voltak
egy napról napra szürkülő metszőfoggal, melyben
akár egy hajszálvékony lángra lobbant ideg
éjjelente a hullámverések lidérce lüktetett tovább 


gazdátlan merényletek

a szorongás – távolléted gazdátlan
merénylete – estére érkezik. úgy csörömpöl
az erekben mint javítási munkálatok után
vízvezetékekben a rozsda

beláthatatlanul jelentéktelen 
gesztusaim és mozdulataim 
utóéleteivel telnek fel távoli napok 
– olyanok is melyek sose lesznek –

valami folyton átömlik rajtam:
nem tudom mi de látni szétpergő
medreit – főleg az arcon. mintha
csak kiterjesztése lenne. irányait

sem ismerem. néha szürkületkor
– talán épp abban bízva hogy az ütemek
rituális elvegyülése megvillantaná anyagát –
csóré nyirkos képzeletem kitartom

akár benyálazott ujjunk a szélbe
de kimért és jellegtelen minden 
akár egy brácsatok vagy hajnalban
a szalmát összetartó báladrót

csak előttem és mögöttem testesedik
ki illetve távollétedben ha rám hagyod.
valami furcsa hordalék közlekedik bennem
s valamit folyton tovamos

az összetapadó szemhéj és az álom közötti
senkiföldjén az elme – vagy a képzelet – 
még észleli amint egy légy – miután vad
megfejthetetlen orbitáljaival minden partjáról

beveszi az átlátszó véletlent – kitalál
a lebegő konyhaablakból. arcod ingadozó
álomképén mintha folyton áthaladna valami. 
a jelhiba forrását még nem sikerült beazonosítanom
 
az összekarcolt hajó

ki fog hullni a metszőfogam.
talán álmomban történik majd
vagy úgy koccan egy vonatállomás
műmárványán akár porcelán pikkelyek.
csak idő kérdése.
ez a beláthatóság valamelyest összeköt
megannyi áporodott leheletű tengerésszel
akik napokat heteket vitorláztak étlen
– némi kétszersültön – a nyílt víz beláthatatlan
dűnéin belátható sorsaikkal összezárva
és a hajópadlón próbálták jegyezni az íny
egyre sikamlósabb magányát. esetleg valami kevésbé
látványos felületen: a korlát alatti só marta deszkákon.
így tágultak, pulzáltak ringtak együtt az úttal 
a ködben olykor egymásba karcolt jelek.
folyton cserélődő matrózok kimért emlékezetei
a mindent fényesre és orsószerűre csiszoló jövő
higanypárájában. A porcelánhalakról
– melyeket egy-egy pillanatra meghimbált az éjszaka
a víz gyalázatosan felpuhított színén –
nem sokat tudtak. mint megduzzadt orbitálködök
lebegtek akkor. ki-ki a maga oszthatatlanjában 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében