Helikon - Irodalmi folyóirat

"dereng a ködben diadalmasan"

XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 22. (612.) SZÁM — NOVEMBER 25.

Impresszum Kapcsolat Lapelőfizetés

Tartalomjegyzék	Archívum

Páll Lajos Versei
Xantus Boróka Az irodalmi alkotások nem egymás ellen íródnak - Beszélgetés Elek Tibor irodalomtörténésszel, a Bárka főszerkesztőjével
Demeter Szilárd Rajongás
Szőcs István Kilenc plusz egy múzsa
Sigmond István Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 5. - Koldusok
MARTON RÉKA ZSÓFIA Versei
Móritz Mátyás Rövidprózái
KÁNTÁS BALÁZS Versei
LAKATOS MIHÁLY Végtére is: miféle szerzet ez a Bence?
Boda Edit Metamutáció
Jancsó Miklós A trambulin
Lászlóffy Csaba Versei
Láng Orsolya Köztes lét
Szántai János Egy ügynök karácsonya
Bakk Ágnes Peer Gynt összes
Lászlóffy Zsolt Dicső múlt – avagy „nálunk nem terem babér”?
Decemberi évfordulók

Páll Lajos
Versei
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 22. (612.) SZÁM — NOVEMBER 25.

Bekecs-tető

1916

A házamtól északra, túl a Sóhegyen

dereng a ködben diadalmasan,

szép lebegésből lélegzetet veszen,

aztán inni a Nyárádra rohan.

A falvak mind a háta mögé bújnak,

tömegsírok koszorúzzák fejét,

kik áldoztak a tébolyult adónak,

itt névtelenül szóródhattak szét.

Rozsdás sisakban fogantak a bokrok,

őrzik a célt, vaj’ idézik-e még ott,

hogy a menekülő meddig marad ember.

Van, amin túl nincs fogadalom már,

ó, Bekecs, megtépett batár,

mire jégesők pergőtüze ráver.

Stockholmban

„Hát itt volt az első robbanás”

ismeretlen költő

Északon a Veressék háza mögött,

hol a juharfák felsöprik az öblöt,

tisztás nyújtózik, rőtre festett házak,

mintha nem lenne elég alázat,

a nyírott gyepen lapulnak szerényen,

a rácsos ablakon a megváltó érem,

ez itt a szörnyűség búvó kezdete.

Hát innen indult a sok tépett végtag,

mondják, fej nélkül is beszélnek a holtak,

mondják, áradással indultak a vérre,

habos forrással békéért cserébe.

Köttesse madzaggal száját, az állát,

ha homlokán sánta villő járt át.

Mióta tudom, ez a völgy a csoda,

ki ide kóborol, nincsen otthona,

csak délről álmodik, mint éhező a tálról

álló krajcárt s félálomban számol,

s ha mégis éneket dúdolna: a vérnek

lapos pohara kelletlen ítélet.

Ringatja vizét, felesel a bárka;

kerek e világ, ezért nincs határa,

az a robbanás volt a gyermekkora,

élők, fizetők nem vihetjük sokra.

Romániai Írók szövetsége
Communitas Alapítvány
Kolozsvár Város Tanácsa
Nemzeti Kulturális Alap
Bethlen Gábor Alap
Miniszterelnöki Hivatal

Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében