"dereng a ködben diadalmasan"
Kereső  »
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 22. (612.) SZÁM — NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Páll Lajos
Versei
Xantus Boróka
Az irodalmi alkotások nem egymás ellen íródnak - Beszélgetés Elek Tibor irodalomtörténésszel, a Bárka főszerkesztőjével
Demeter Szilárd
Rajongás
Szőcs István
Kilenc plusz egy múzsa
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 5. - Koldusok
MARTON RÉKA ZSÓFIA
Versei
Móritz Mátyás
Rövidprózái
KÁNTÁS BALÁZS
Versei
LAKATOS MIHÁLY
Végtére is: miféle szerzet ez a Bence?
Boda Edit
Metamutáció
Jancsó Miklós
A trambulin
Lászlóffy Csaba
Versei
Láng Orsolya
Köztes lét
Szántai János
Egy ügynök karácsonya
Bakk Ágnes
Peer Gynt összes
Lászlóffy Zsolt
Dicső múlt – avagy „nálunk nem terem babér”?
Decemberi évfordulók
 
MARTON RÉKA ZSÓFIA
Versei
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 22. (612.) SZÁM — NOVEMBER 25.

Az éjszaka nevében

Ha azt gondolom, hogy könnyebb lesz, ha kitépem, 
                                                        hogy felszabadulok, tévedés.
A kitépés fájdalma még annál is nagyobb csata, 
                                         mint amiket vívtak Flandria földjein.
Az éjszaka csak hallgat szigetelő felhőivel.
Te is hallgatsz.
Írnál.
Érzed, hogy ott motoszkál benned, kimondásra várva az, 
                                  ami oly üressé, súlytalanná teszi a lelked.
Inkább legyen súlya.
Súlya az örömtől, súlya a sós könnyek 
                                                          (nem műanyag) zacskóitól.
Miért nem ünnepelsz?
Szinte szentségtörés egy ilyen esten a csended.
A boltok sötétsége.
Az utcák szűkszavúsága.
Miért nem zsibongsz?
Miért nem táncolsz?
Miért nem énekelsz?
Miért törsz törvényt?
Az éjszaka azonban nem válaszol.
Az ünnepnek vége.
Valószínűleg komolyan vette a mondást:
„Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.”
Ha más nem, az éjszaka még a kevés bölcs 
                                                                egyike a világon.
Hallgat.
Őrzi a titkát.
Nem megméri.
Isten vonalzója úgyis hosszabb a miénknél.


Szintézis

Élet-jelek
Galamb-cafatok
Felhő-bárányok
Árnyékot hajítanak a dértől izzadó fűre
Kifacsarják belőlem a jóban való hitet
Visszaplántálják az ok reményét
És mikor egybefolynak
Alakot ölt
Az az alantas
Patyolatvörös
Gyereket felnőttkorba
Vágyakozót halálbaűző
Híd

Az ősz miséje

Szélordító kyrie
Hatszínű gloria
Elmúlik credo
Vérvörös sanctus
Bágyadó nap benedictus
Ősz: Agnus Dei
Aki elveszi a nyár bűneit


Lenyomat

Mosolyod ottfagyott lelkem polcára
Kicserélhetetlen.
Elcsépelt remények
Választalan lelkesedések
Kapirgálják
Hiába.
Az a tudhatatlan
Mindent-tudó
odaláncolta Titkon.


A megigazultak tánca

„Thou shalt resurrect”
Akkor azt mondd meg nekem
Miért nem ugrálnak a csontropik
A temető füvén
A szerves kukac-kaja
Nem elég tápláló
Hogy erőre kapjanak
Felkeljenek
És elmondják
„Thou shalt resurrect”
Feltámadva születtél.
 
Tranzit-helyzet

Kezed lassan mozdul.
A tegnap hajszálai még komótosan lógnak fésűd dzsumbujában.
Fehér éjszakák keverednek fekete mosdótálakban
Learatott napok termése
Kitámasztott sírkövekben.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében