Azon a télen nem esett hó. Az ég is elrejtette magát, helye olyan volt, mint valami sötét erdei üreg, nem a magasságot, hanem a mélységet idézte. Az emberek elfelejtették, merre van napkelte és napnyugta, nem is érdekelte már őket.
Egy asszony hónapok óta vajúdott, éppen attól a naptól fogva, amikor a falu sámánja bejelentette: közeleg a nagy ünnep, visszafordul a sötétség órája, nemsokára újra előtűnik a Nap.
Megakadt a lótuszvirág nyí1ása, a hintaszékek sem ringtak úgy, mint régen. Az asszony világra kényszerült hozni valakit, akit már gyűlölt fogantatása pillanatától.
– Hamis gyöngyöket felismerő óriáskígyó, segítsd világra a magzatot! – imádkozta, énekelte magában.
Aztán az 1612. napon megszületett. Szép volt és egészséges, szőre, akár a fehér tavirózsa, lába pedig karcsú és hosszú. Fehér tevét szült az asszony, a leggyönyörűbbet.
Az újszülött teve voltát kevesen láthatták. Az egyszerű nép csak azt érzékelte, hogy valami nincs egészen rendjén. Embernek vélték.
A fehér teve a csillagokat halomba gyűjtötte, és azokkal játszott, az ég kárpitjára egyetlen hatalmas napot ragasztott, hogy soha többé ne ismerjenek az emberek éjszakát. Az anyaméh után bölcsőnek a mindenséget kapta.
Tevesége ellenére nem sok említésre méltó dolog történt vele, a kisebb eseményeket pedig üldözi az emlékezet, laposra csiszolja, majd megsemmisíti.
Egy verekedés, az maradt meg benne. Erőszakhoz folyamodott, mivel úgy vélte, létében gyalázták meg. Születésének okaira, pontosabban annak nem létező okára célozgattak, apjának kiféleségét firtatták. Egy embert kibelezett. Abban a pillanatban szarv nőtt a homlokára, egyetlen, mint az unikornisnak. Ez lett ifjúságának koronája.
Nem sokkal később szó nélkül belesétált az első égő csipkebokorba. A közönséges szemlélő számára a lángok szélfútta bokorcsomónak tűntek.
– Jó a szimmetriaérzéke, pontosan a közepében áll – jegyezte meg a juhász, aki éppen arrafelé terelte nyáját.
Patáit összecsapta, akár a hírnökök két cintányért a mennyben vacsora előtt. És elszenesedett, amint az örökkévalóság részévé vált. Ámen.
