"Fogam közt homok a szenvedély"
Kereső  »
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 23. (613.) SZÁM — DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Dávid Gyula
Az irtás szélén (Emlékezés Páll Lajosra)
Cseke Péter
Hamu alatt őrzött parázs
Vallasek Júlia
Angolkeringő 3. - Veszélyes tündérmesék (A. S. Byatt: The Children’s Book)
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 6. - Angyalok
FAZAKAS ATTILA
Versei
MÁRTON EVELIN
Rövidprózái
Varga Melinda
Versei
Hajós János
Bagatellianus a börtönben
JUHÁSZ ERIKA
Kronométer
Czegő Zoltán
Tatás levél
Szőcs István
Jegyzetei
Kabán Annamária
„Engedd szellemed cikázni még” - Intertextuális kapcsolódások egy Kovács András Ferenc-versben
NAGY ZOLTÁN
A „nélkülözhetetlen fölösleg” újrateremtése(i)
Bakk Ágnes
Cirkusz az időben
Lászlóffy Zsolt
Az énekvers könnyűsége
Hírek
 
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 6. - Angyalok
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 23. (613.) SZÁM — DECEMBER 10.

Angyalok

– Nem szeretném, ha tudálékosnak tartanának – kezdte el mondókáját a rangidős angyal, Rózsika néni angyala –, de vélekedésem szerint valahogy gátat kellene vetni a bűnbakgyártók túlkapásainak, a mi Józsinkat sikerült kétszer is kimentenem a gyűlölettől sugárzó szemek gyűrűjéből, de harmadszor ez már megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Először csak ketten kísérték a börtönbe, azokkal könnyű volt elbánni, a két tenyeremet feléjük fordítottam, a gyűlöletsugarak szépen besétáltak a markomba, az égi kuka tele van ilyen sugarakkal. Másodszor már négyen kísérték, azt is megoldottam, de most legalább tízen vették körül, markomból kisuhantak a sugarak, s Józsit a cellájában láttuk viszont, nem tudtam tenni semmit. 
– Kegyed mindent tud? – kérdezte gúnyosan egy fiatalabb angyal.
– Majdnem mindent, hugicám. 
– Akkor tessék már megmondani, hány  csillag van az égen?
– Huszonhét milliárd negyvennyolcmillió ötvenhétezer nyolcvankettő. 
– S ez biztos? Ez a szám?
– Százszázalék. Ha kételyeid lennének, számolj utána.
– Inkább elhiszem – mondta az érdeklődő angyal. – Van tennivaló itt elég.
Egy középkorú falusi asszony angyala már jó ideje szólásra emelte a kezét.
– Mi van, fiam? – kérdezte a rangidős angyal.
– Megtudtam, hogy mindannyian ott kell lennünk vasárnap délben tizenkét órakor, ha nem gyűlünk össze mindannyian, nem engednek be senkit.
– Mind ott leszünk – mondták az angyalok sorban.
– Vasárnap déli tizenkét órakor már-már kinyitották a börtönkaput, az asszonyok sorban álltak, hogy belépjenek majd a cellákhoz vezető, sötét folyosóra, csakhogy egyikük, Józsi bácsi asszonya összeesett a kapu előtt. 
Az egyik asszony, kórházi nővér lévén, értett valamit az elsősegélynyújtáshoz, de Rózsika nénin már nem lehetett segíteni
– Meghalt – mondta kétségbeesve –, nem fognak beengedni egyikünket sem.
– Nem lehet – mondták többen is –, visszük.
És a halottat valahogy talpra állították, körülvették négyen-ötön, megfésülték, félrecsúszott kalapját visszatolták a helyére, berúzsozták a száját, és nagy nehezen megindultak vele a börtönkapu felé, majd azon is túl, hogy a szolgálatos börtönőr ne vegye észre, hogy egyikük már nincs életben. 
Rózsika néni angyala nem hagyta el a halottat. 
– Mi hogy segíthetnénk rajta? – kérdezte, de a többi angyalnak nem volt semmi ötlete.
Beszéljen a Józsi bácsi angyalával, együtt majd kitalálnak valamit – vélte a falusi asszony angyala.
Az asszonyok Rózsika nénit leültették Józsi bácsi cellája mellé, benyújtották neki az ételcsomagot. 
Amikor az asszonyok kifele indultak, a börtönőr megsejthetett valamit. 
– Mi van az öregasszonnyal? – kérdezte.
– Egy kicsit elszédült – mondták az asszonyok –, a nagy meleg miatt.
– Na, jól van, akkor mehetnek. 
– Vissza kell menj – mondta Józsi bácsi angyala a Rózsika néni angyalának –, vissza kell vinned Rózsika néni lelkét Istennek. 
– Tudom – mondta Rózsika néni angyala. Vigyázz erre az öregemberre, már csak te maradtál neki, senkije sem maradt.
Az asszonyok valahogy kisétáltak a börtönkapun, s kint a börtön előtti térről telefonáltak, hogy elvitessék a tetemet. 
Az angyal már úton volt Rózsika néni lelkével. Istennek aznap rengeteg dolga volt, sorba kellett állnia, amíg a lelket visszaadja.
– Késtél – mondta Isten –, de semmi baj, láttam, hogy mi történik odalent, és igazad volt, valamit tenni kell, valamit tenni fogok, hogy ezeknek az ocsmány lelkeknek, akik gyűlöletet visznek az emberi agyakba, szívekbe, ne adjak testet többet sohasem. Az égi kuka mérhetetlen nagysága minden silányságot befogad. S aki oda bekerül, nem fogom kiengedni sohasem. 

(2012)




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében