(Érkezés)
Seprik az udvart
az emberiség söpredékei.
Hólapáttal szalutálnak,
kiáltják, hogy késtem.
Örökbe fogadnak földjükön
a csíkos földönkívüliek.
Tán elfelejtem az anyámat,
tán ő felejt el engem –
de ez a perc kitörölhetetlen.
(Első éjszaka)
Levágott fej kering a térben,
tengelyét kereső, újszülött bolygó.
A villanyoltás: egy ismeretlen
galaxis rosszhiszemű arca.
Káprázatnak tűnik itt minden
évszak. Lehetséges volna,
hogy valahol madarak élnek?
(Cella)
Itt nincsenek patkányok,
ezeket az iszamos surranásokat
odakint gondolatoknak nevezik.
A rémületnek itt nincs neve.
Kafka tán levegőnek hívná.
Tán világűr-mélységű tükörnek,
melyben számtalan test kering,
sötétben kémlelve önmagát.
(Párhuzamosok)
Egyforma minden lélegzet:
fogságom naplója: légregény.
Tüdőmben őrzöm másolatát
egy fantasztikus történetnek,
melyben a bűnhődés a bűnnel
tökéletesen azonos. Egy rabruha
csíkjai a közelítő végtelenben.
(Látogató)
Látogatóim közül
az elalvás pillanata a legelőkelőbb.
Néha napokra itt marad, felolvas.
Életem regénye hosszú altatódal.
36 éve lapozom ezt a könyvet,
ismerem foltjait, kávéköreit,
mint tenyeremen a rácsokat.
Tudom, a gyilkos leleplezhetetlen.
Emberöltőnyi alibije van.
(Barlangrajz)
Feltűnik a falon Robinson árnya:
gondozatlan, borostás virradat.
Szigetillata nulla. Az asszonyi kéz
kozmikus hiánya nyilvánvaló.
A természet, kiben otthonra leltünk,
úgy tűnik, hajléktalan.
S mint ilyen, természetesen árva.
Vért iszik, és tejet csorgat a szánkba.
(Időbútorok)
Ki hitte volna,
hogy tárgyakra bomlik az idő,
nyikorog, mint az ágy,
és sárgán csobogó világévek,
folyók és tengerek nemzedékei
örvénylenek az éjjeliedényben.
És átrezeg a gránittetemeken,
és gyönggyé változik a fülkagylóban
a szomszéd cellában fogant kopogás.
(Kihallgatás)
Örülök, ha történik valami.
(Az öröm: a fegyenc hősiessége.)
Valaki meghal, kitünteti az élőt,
túlvilági szöget üt a fejbe.
Helyet szorít egy gondolatnak,
amit a fogoly patronnak nevez.
Az öröm egy lusta béres.
Az öröm egy álruhás király.
Isten szkizoid helytartója.
(Visszaűzöttek klubja)
A börtön: az elveszített para-
dicsom. Itt már semmi sem a régi.
Az idő megbénult csecsemő,
csontjai üreges falak és rácsok.
Csillagsüllyesztő,
fekete lyukban halad az ember:
önmagába botlik, ha erre jár.
(Könyvtár)
Tenger, persze itt is létezik.
A szomjúság gondoskodása
határtalan. A klórszag
dagályában ázó képzelet
mindent elkövet, hogy gazdája
embernek érezze magát.
A mennybemenetel formaságait
legjobb egy cigarettára bízni.
(Monte Cristo szigete)
A szökés esélye: mozdulatlanság.
A csillagok is jelzik,
nincs hova menni. Tőrbe csal
minden űrhajót a kimondhatatlan.
Szférák és szirének kórusa zeng.
Boldogok a tenyérjósok,
zsebükben is elfér az ígéret földje.
A tenyér a rabok gyarmata. Sziget.
(Magánzárka)
Börtön az ing,
és börtön a bőr is.
Fegyenctelep a cipő,
főleg a koponyabakancs.
Itt Bagatellianus
börtönigazgató beszél.
Akinél szabadakaratot találunk,
mehet a Gödörbe!
Utána szentté avatjuk.
