"Fogam közt homok a szenvedély"
Kereső  »
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 23. (613.) SZÁM — DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Dávid Gyula
Az irtás szélén (Emlékezés Páll Lajosra)
Cseke Péter
Hamu alatt őrzött parázs
Vallasek Júlia
Angolkeringő 3. - Veszélyes tündérmesék (A. S. Byatt: The Children’s Book)
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 6. - Angyalok
FAZAKAS ATTILA
Versei
MÁRTON EVELIN
Rövidprózái
Varga Melinda
Versei
Hajós János
Bagatellianus a börtönben
JUHÁSZ ERIKA
Kronométer
Czegő Zoltán
Tatás levél
Szőcs István
Jegyzetei
Kabán Annamária
„Engedd szellemed cikázni még” - Intertextuális kapcsolódások egy Kovács András Ferenc-versben
NAGY ZOLTÁN
A „nélkülözhetetlen fölösleg” újrateremtése(i)
Bakk Ágnes
Cirkusz az időben
Lászlóffy Zsolt
Az énekvers könnyűsége
Hírek
 
NAGY ZOLTÁN
A „nélkülözhetetlen fölösleg” újrateremtése(i)
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 23. (613.) SZÁM — DECEMBER 10.

Az Újrateremtett világok című kötet egy kivételes irodalomtudósi pályakép előtti tisztelgés változatos kinyilvánítására vállalkozott. Az előszóban olvasható szerkesztői reflexiók sokat elárulnak arról, ahogyan Cs. Gyimesi Éva professzor asszony innovatív és inspiratív szakmai teljesítményei, reprezentatív életszerepe és világnézete, a romániai magyar értelmiségtörténet kiemelkedő mozzanataként számtalan narratív és kulturális formában válhatnak elbeszélhetővé. A szakmai írások különféle tematikai tömbökbe rendeződnek, amelyeket egy-egy költemény vagy elbeszélés előz meg. Kiemelkedő erdélyi és magyarországi szerzők szövegei által járhatjuk be azt a tág szellemi dimenziót, amelyben Cs. Gyimesi Éva is kivételes éleslátással mozgott, legyen szó akár az irodalmi nyelv általában vett specifikumairól (A nyelv és meghaladása), összetett kisugárzásairól (A rítus terei. A tér rítusai), mediális és intermediális aspektusairól (Szó, kép, film, zene), egyetemes kérdésfelvetéseiről, komparatisztikai horizontjairól (Játék és akarat. Világirodalmi hasonlatok), az irodalom különféle korszakainak és kérdésköreiknek újragondolásáról (Narratívák a 19. századról, ill. Útban az egyetemesség felé. Erdélyi vargabetűk), a hatalmi mechanizmusokat értelmező, megragadó narratívákról (A békés terror évei. A 80-as évek emlékképei), valamint kortárs irodalmi jelenségek elbeszéléséről (Kortárs magyar kerekasztal). A kötet végén pedig az olvasó betekintést kaphat a kolozsvári Magyar Irodalomtudományi Tanszék doktoranduszai által összegyűjtött és a Csobán Endre Attila szerkesztette életmű-bibliográfia gazdag anyagába, amelyek Cs. Gyimesi Éva kulturális alkotómunkájának, érdeklődési körének változatos aspektusait képviselik.       
Ugyanakkor sokatmondó, ahogyan a kötet a maga összetett kompozíciójából kifolyólag túlmutat a megszokottnak tűnő, a tiszteletadás formáit a szakmai nyelvhasználatok komplexitásában elrendező gyakorlatok működésmódján, ezáltal pedig nemcsak a szövegek tematikai csoportosítása szerint, hanem az emlékezés, a jelenlevővé tétel gesztusának sajátos mozzanataként is értelmezhető. Hiszen még mindig a köztünk levő, gondolatainkat meghatározó, velünk együtt gondolkodó Cs. Gyimesi Éváról van szó, tehát az élő Cs. Gyimesi Éváról. Ahogy egyik kedvenc és sokat olvasott szerzője, Makkai Sándor sem tudott másként gondolkodni Széchenyiről, csak mint élő, a magyar műveltségben rejlő szabadságeszményről gondolkodó Széchenyiről, úgy kortyolta a gróf úr poharából Cs. Gyimesi Éva is a tettmagyarsághoz szükséges valós és alapos elképzeléseit. Talán éppen emiatt is érdekfeszítőek azok a Cs. Gyimesi Éva gondolataira is alapozó elképzelések, interpretációs mozgásterek, amelyek első ránézésre úgy tűnhetnek, hogy a szakma sokfelé ágazó kutatási eredményeit mutatják be, értelmeznek, reflektálnak, mindeközben pedig bevallottan-bevallatlanul is emlékeznek, s ezáltal önmaguk identitásának megképződését is explicitté teszik (lásd Keszeg Vilmos: Irodalom és emlékezet). Tulajdonképpen itt válik igazán hitelessé az az előszóban megfogalmazódó gondolat, miszerint a kötet szövegeinek viszonyhálózata túlmutat a különféle nyelvhasználatok, értelmezői gyakorlatok formáin, s ehelyett a megidézés, felidézés, az emlékezetben tartás intenciót is fölvállalja. Úgy, ahogyan a szerkesztő tanítványok szerint is, a Teremtett világ és az Újrateremtett világok közti átjárás a kapcsolatteremtés bonyolult és összetett természetét láttatja: „Valójában sokféle, olykor egymásból kinövő, de egymásra mégis visszavezethető kísérlet történik arra, hogy felfedezzük, kövessük, értelmezzük, gyakoroljuk, értékeljük, alakítsuk, csodáljuk, rögzítsük, modellezzük, elbeszéljük, dokumentáljuk, fel- vagy megidézzük mindazt, ami valaha másokkal vagy velünk történt, történik és történni fog. És még megmarad a világ. Akár kozmosznak, akár médiumoknak, történeti kontextusoknak vagy kultúráknak mondják őket, azért teremtetnek, hogy elmúljanak és újjáteremtessenek.” (10.)  
Kritikai tárgyismeret és intuitív fantázia. Talán így is lehetne jellemezni a kötet szövegeit, ahol az alaposan kidolgozott, a tárgy szingularitására figyelő szakmai diskurzusban ott lapul, számos formában a Másik nyelve. Cs. Gyimesi Évától azért tanulhattunk világokat teremteni és újrateremteni, hogy most, ebben a helyzetben is megmaradjon, újjászülessen az emlékezés eseményjellege. Hiszen Cs. Gyimesi Éva innovatív gondolatvilága gazdagságának, az egyértelműnek látszó jelenségekre való rákérdezés természetességének  köszönhető, hogy például a kortárs irodalomtörténeti gondolkodásban az erdélyi magyar irodalom definíciója mindmáig úgy fest, mint aminek tíz lába van, három szeme és zöld-rozsaszín csíkos (Balázs Imre József: Szótáralapítás egy erdélyi magyar irodalomtörténet megírásához). Tudjuk, hogy definícióink nem örökérvényűek, éppen emiatt szorulnak állandó újrateremtésekre. Hasonlóan ahhoz a jelenséghez, amit Berszán István tolmácsolásában Cs. Gyimesi Éva az irodalom mint „nélkülözhetetlen fölösleg” funkciójának tekint (Berszán István: Búcsúzhat-e a tanítvány?). Ebből adódóan pedig úgy tűnik, hogy a két világháború közt hangsúlyosan jelen levő erdélyiségtudat eszmetörténeti relevanciája manapság már egy módszertanában, elbeszélésmódjában, fogalomrendszerében egyre táguló, szabadabb és letisztuló szakmai diskurzusban keresheti az újraértéshez szükséges szakmai perspektívákat (Boka László: Sajátosság – egyetemesség – egység. A hosszú hetvenes évekről és néhány vitájáról. Sata Kinga Koretta: Az erdélyi magyarok kisebbségi öndefiníciója, 1920-1922).
A kommunista rezsim alatt íródó megfigyelési dossziékhoz való hozzáférhetőség, illetve az ezekhez rendelhető értelmezői szabadság új fényben tüntetheti fel azokat a dilemmákat, amelyek hosszú ideje meghatározzák az élettörténeti narratívák definiálhatóságait (Szilágyi Júlia: Töredékes olvasónapló. Mi az, ami szigorúan titkos?). A megfigyelési dossziékhoz rendelt jelentéstulajdonítások összetett hatalmi, társadalmi kontextusainak szövegképző módozatai új értelmezési lehetőségeket rejthetnek, az elbeszélt élettörténet eddig nem tapasztalt aspektusait mutatják, ugyanakkor ahhoz a már ismert technikához is alkalmazkodnak, amely által a szerző önmagát avathatja megértése „tárgyává”. (Lásd Cs. Gyimesi Éva Szem a láncban című, utolsó nagyszabású, folytatás nélkül maradt munkáját.) Ugyanis rendkívül érdekes az a jelenség, ahogyan a forrásértékű dossziéban beazonosított, ideológiailag konstruált, írott identitás viszonyba lép az utólagosan erre építkező, ezt értelmező, vele provokatív viszonyban álló, olvasó identitással. Hogyan működik tehát ez a fajta hatalmi technika és a hatalomnak ellenálló, azt kijátszó személy alulnézetből történő narrációja? Miképpen alakítja az ember önmaga sorsának referenciáit szöveggé? Mi az értelme annak a „kettős szubjektivitásnak”, amelynek egyik komponense a megfigyelési dossziéban beazonosított élettörténeti fragmentumokból áll össze, a másik pedig ezzel a szubjektummal szembesülve egy utólagos identifikációs aktus kimunkálásán gondolkozik? A Cs. Gyimesi Éva tiszteletére összeállított emlékkötet tanulmányai számos nézőpontból vállalnak fel egy másfajta kettősségre épülő feladatot: önmagukon keresztül teszik jelenlevővé, érzékelhetővé a Távollevő beszédmódját.

Újrateremtett világok. Írások Cs. Gyimesi Éva emlékére. Argumentum, Budapest, 2011.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében