"Fogam közt homok a szenvedély"
Kereső  »
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 23. (613.) SZÁM — DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Dávid Gyula
Az irtás szélén (Emlékezés Páll Lajosra)
Cseke Péter
Hamu alatt őrzött parázs
Vallasek Júlia
Angolkeringő 3. - Veszélyes tündérmesék (A. S. Byatt: The Children’s Book)
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 6. - Angyalok
FAZAKAS ATTILA
Versei
MÁRTON EVELIN
Rövidprózái
Varga Melinda
Versei
Hajós János
Bagatellianus a börtönben
JUHÁSZ ERIKA
Kronométer
Czegő Zoltán
Tatás levél
Szőcs István
Jegyzetei
Kabán Annamária
„Engedd szellemed cikázni még” - Intertextuális kapcsolódások egy Kovács András Ferenc-versben
NAGY ZOLTÁN
A „nélkülözhetetlen fölösleg” újrateremtése(i)
Bakk Ágnes
Cirkusz az időben
Lászlóffy Zsolt
Az énekvers könnyűsége
Hírek
 
Bakk Ágnes
Cirkusz az időben
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 23. (613.) SZÁM — DECEMBER 10.


A franciaországi Auchban immár 25 éve megrendezett CIRCA – Festival du cirque actuel először csak a cirkusziskolák számára megrendezett találkozó volt, 2012-re viszont a kortárs cirkuszfesztiválok egyik kiemelkedő eseményévé vált.1 Az itt bemutatott új cirkuszi műfajba tartozó előadások újfajta dramaturgiára is építenek: bár több előadás „talál” magának egy cselekményszálat, de ezt rendszerint akrobatikus mutatványaik segítségével ábrázolják. Tekinthető ez egyfajta kettős állapotként is, hiszen utalásszerűen még tetten érhetjük a cirkuszi számokat, de ezeket immár egy egységes narratívába építik bele az alkotók. 

Cirkusz és a videoklipek

Franciaországban a cirkuszi oktatási intézmények sokkalta népszerűbbek, mint Kelet-Európában. Az egyik elismert cirkuszi felsőoktatási intézmény a CNAC (Centre National des Arts du Cirque), amelynek keretében minden végzős évfolyam számára az iskola meghív egy rendezőt és az ő közreműködésével létrehoznak egy előadást. Járt már náluk Schilling Árpád is, az idei végzős évfolyammal David Bobée, francia rendező dolgozott együtt a This Is the End című előadás létrejöttén. A produkció azt a kérdést járja körbe, hogy: „Mit tennél, ha még öt perced lenne a világ végéig?” Az osztály szinte valamennyi tagja úgy szóban, mint mozdulatokban, mutatja be, hogy mit is tenne. Több mint tíz preapokaliptikus képet mutattak be: láthattunk légtornászt, monobiciklizést, zsonglőrködést, produkciójuk pedig az artistamutatványokon túl – amelyek szimbolikusan az előadók személyes harcát ábrázolták – bővelkedett multimediális eszközök keltette hatásfokozókban, így idézvén meg a videoklipek eszétikumát. Hans-Thies Lehmann ennek kapcsán jegyzi meg, hogy az ilyen előadások médiaidézetekkel, az élő jelenlét és a felvételek keverésével szegmentálják az időt. A virtuális-elektronikus időfelület és az élet valóságos pillanatának lappangó konfliktusa érhető tetten2. Ez a cirkuszi előadás műfajiságában viszont meghatványozódik, hiszen a speciális gyakorlatok bemutatása egyrészt szimbolikus, viszont az előadás kontextusát tekintve nagyon is életük valóságos pillanatainak tartozékai – így az előadás a cirkusz és a színházi műfajok kettőségének valóságos példája.

Duratív esztétika 
és a képzelet működése

Ezzel szemben lassúságával, az időszekvenciák újra „lejátszásával” valamint a tárgyszínház és a cirkusz műfajának sajátosságával Johann Le Guillerm Secret című előadása új horizontokat mutat fel. Igazi varázslómutatványokkal, elképesztő szerkezetek felépítésével ámította el közönségét. Saját előadásokra szánt sátrában mutatta be produkcióját, ezzel is jelezvén, hogy bármilyen idegen részlet (pl. megváltozott távolság) megzavarhatja akár koncentrációjában, akár abban, hogy valami miatt nem állíthatja össze konstrukcióit megfelelő módon. Topográfia, csillagászat, filozófia, matematika, földrajz – mindezen tudományterületek hatására állt össze az alkotóban ennek a folyamatnak a képe, a szervezőelv pedig az architektúrán alapszik. Az előadó mentális cirkuszelőadásában pedig nem használ mást, mint fa- vagy kötélanyagot, de ezekből alkot meg olyan szerkezeteket, amelyek tartósak, – egy pár mozdulattal pedig lerombolhatóak.
Másfél órás produkciója megfosztja a porondot körbeülőket a valós idő érzékelésétől. Szinte meditatív, buddhista fogalommal élve egyhegyű figyelmet követelnek meg. A felépített konstrukciók látszólag különállóak egymástól, de a produkció végére összeállt a valódi, intellektuális értelemben vett egységük. Le Guillerm hosszú évek kísérletezése és vizsgálódása eredményeképpen állította össze ezt a mentális cirkuszi mutatványát. Egymáshoz dominószerűen simuló falapokon vonszolja be magát. Ezután egy fekete lapra rajzol krétával, azt megfordítván megmutatja a rajz pontos mását, majd óvatosan törölgeti rajzát úgy, hogy előtűnik az arab számsorozat képe. De a produkció az utolsó harmadban válik igazán elmélyültté, a nézők szeme láttára felépített bonyolult szerkezeteket mintegy a mandala-elvhez híven azonnal lerombolja, és másikat épít fel helyükbe. Ő a tárgyak teremtője és színpadmestere: számára a cirkusz a különböző nézőpontok gyűjtőhelye. Meghatározása szerint a cirkusz műfaja maga egy imaginográf, egy segédlet a képzelet számára. A cirkuszban nem a látott tárgy a lényeg, hanem az azt övező képzelet.

Ha a látvány fáj…

Az ausztrál CIRCA társulatának egyik leghíresebb előadása a Wunderkammer. Ez a produkció a varietékat idézi: bár leginkább erő- és ügyességi mutatványok láthatóak, a társulat egy-egy tagja időnként énekel vagy egy viszonylag könnyebbnek látszó gyakorlatot mutat be – pihenésképpen – a megerőltető mutatványok között. Persze ez a könnyebbség relatív, hiszen több, általuk bemutatott jelenet alatt a közönség nagy része felszisszent a látottaktól, az eddig elképzelhetetlennek tűnő, meglepő testi hajlékonyságtól. Az előadás a freakshow-k műfaját is felidézi: nemrég a mindenkori közönség a torzszülötteket nézte előszeretettel – most az ausztrál társulat előadói mutattak olyan pózokat, amelyek ugyancsak voyeurködésre buzdították a nézőket.
A valós idősíkban történő ábrázolás magyarázza a nézőkben megszülető azonnali testi érzetet. A valós időbeli ábrázolás jellemző a pornófilmek műfajára is, ahol ugyanúgy a testiség kerül előtérbe és azonnali hatást vált ki. Már Augustinus is elkülöníti a curiositast, amelyet paradox módon a kellemetlen, sőt taszító jelenségek gyönyörködtetnek. Az avantgárd óta ez a curiositas által táplált esztétikai élvezet legalább olyan izgalmas, mint az öt érzékünkön alapuló voluptas, amely főképp a gyönyörködtetést szolgálja. A pornófilmek műfaját idézi az előadók rezzenéstelen arca, amelyet csak időnként, egy-egy dramaturgiai megfontoltságból jól kihangsúlyozandó érzelem kedvéért változtatnak meg.

Az avantgárd 
videoklip-esztétika

A nemzetközi My!Laika csapatának Popcorn Machine – A Domestic Apocalypse című előadása egy abszurd revü. A lazán összefűzött jeleneteket a humor és a groteszkség köti össze, valamint az erőszakosság jelenléte. Két női artista verekedik, egymás haját húzzák, egy szomorú menyasszony a trapézon lóg és meghökkentő fordulatokat hajt végre, egy olaszul gagyogó férfi pedig egy furcsa biciklit hajt, majd elkezdik őt a nők üldözni szerelmükkel.
A társulat ars poeticája szerint mindenkinek megvan a saját otthoni kis apokalipszise és ezek az abszurd jelenetek ezt képezik le.
Szinte két évig próbálták ezt a produkciót: az értelemmentességet kutatták, viszont folyamatosan felbukkant az erőszak kérdése, így jutottak el a brutalitás esztétikájának a vizsgálatához. Előadásuk minden jelenetében megtalálható az erőszak: a humor és az abszurdum nem jelenhet meg ezek nélkül. Az erőszak abszurd, az abszurd helyzetek gyakorta humorosak – ehhez a humorhoz igazították a kelléktárukat is: leginkább a Tim Burton-filmek hangulatát idézik meg. Az alig több mint egy órás előadást még illékonyabbá teszi a produkció remixszerű volta, ál-intertextusokat és ál-filmidézeteket helyeznek el benne, miközben a kíváncsi nézői tekintet csodálkozás nélkül fogadja be az erőszak képeit.

Jegyzetek

1Az Európai Unió által finanszírozott, két évig és 12 fesztivál erejéig tartó Unpack the Arts nevű program keretében pedig alkalmanként 10 kulturális újságíró is megnézi a fesztivál programkínálatának egy szeletét, majd próbál választ adni az új, a modern, a kortárs, illetve a hagyományos cirkusz műfajai által feltett kérdésekre.
2Hans-Thies Lehmann – A posztdramatikus színház. 190




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében