"elszállnak röpke századévek"
Kereső  »
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 24. (614.) SZÁM — DECEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Molnár Vilmos
Himnusz egy fenyővel
MARKÓ BÉLA
Haikui
Karácsonyi Zsolt
A pajzs
Papp Attila Zsolt
Az ötödik égtáj
Bogdán László
A kert, a kísértő éden, az évszakok körforgásában
ZILAHY LAJOS
Magyar írógép
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 7. - Hullaszállítók
Borsodi L. László
Távolságaid
Pethő Lorand
Versei
Papp-Zakor Ilka
Hús
Lovász Krisztina
Versei
MOLNÁR ZSÓFIA
Egy tekintet a józan paradicsomra
Szőcs István
Az angyal, aki a vizeket zavarta
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
Bizánci tündérjáték
Láng Orsolya
Módosult tudat helyett tudatosult mód - Jankovics Marcell: Az ember tragédiája
Lászlóffy Zsolt
Tollvonások – a legidősebb tanítvány hitelével
Januári évfordulók
 
ZILAHY LAJOS
Magyar írógép
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 24. (614.) SZÁM — DECEMBER 25.

Megtaláltam. A sutba dobva.
Szalagja rongy, repedt a dobja.
A kallantyúkon hálót font a pók.
Ránézni is rossz, csupa rozsdafolt.
Ütögetem a zörgő billentyűket

Úristen, mennyi ékezet!
Angolban ilyen sohse létezett.
Próbálgatom az ő-ket, ű-ket
Ezeket a szőrös betűket:
Születtem, gyűrű ... örökzöld a föld
Kitört a ... tömlöc ... hóhér ... ködmön ... pörkölt...

De nem zavar már a sok ékezet.
A vén írógép hárfa lett
Ahogy Petőfi két sorához érkezett:
„Oh, lassan szállj és hosszan énekelj
Haldokló hattyúm, szép emlékezet!”

Kopog a gép. A ronda ócskavas
Magától írja már az avas és havas
„Piros csizmám nyomát, zöld erdő harmatját...”
„Hullatja levelét az idők vén fája...”
„Különös, különös nyár éjszaka volt,
Az égben egy dühödt angyal dobolt...”
„Én úgy szeretlek, mint anyját a gyermek,
Mint mélyüket a hallgatag vermek...”
„Az ám
Hazám!”
Isa pur és chomu vogmuc.

Tolonganak a kajla, tört kallantyúk,
Az ujjaimmal kell szétszednem őket.
Szétbontanom a foszlott szemfedőket –
Valaha én is magyar író voltam
S bár a Rodostókban sem egészen holtan,
Engem is, mint téged Laci, Gyurka, Pista,
Meggyászolt már minket a fekete lista!

Mit akar tőlem ez a masina?
Azt akarja, hogy belém lelket öntsön?
Hány éve már, hogy nem írtam rajta?
Magyar barátom adta kölcsön
Rövid használatra
Egy délelőtt
Tizenkét évvel ezelőtt.

Elvégre magyar úr vagyok.
Temessétek majd mellém, ha meghalok
Ezt a rozoga, öreg gépet,
Ezeket a borzas betűket

Mint mindmegannyi avar kössöntyűmet,
Szárnyas kopjámat, színarany kupámat,
Leszúrt paripámat.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében