"Remélni? Félni? Szavak!"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 1. (615.) SZÁM — JANUÁR 10
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Elöljáró beszéd
Bogdán László
Vaszilij Bogdanov: Emigránsok XIV. Sztravinszkij
Visky Mária
Költőiség szavak nélkül
JERZY PILCH
Polonéz mars
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 8. - A megfertőzött fogalom
ALBERT ÉVA BEÁTA
Versei
FISCHER BOTOND
Szerelmi affér
ADORJÁNI PANNA
Rövidprózái
GYŐRFI KATA
Versei
VÁRADI B. LÁSZLÓ
Egy vidracsalád kálváriája
Szőcs István
Önin Ter Ju I. - Dramaturgfejedelem Óriásokról
Vallasek Júlia
Angolkeringő 4. A magány librettói
Tóth Tünde
Működ(tet)ni muszáj
Lászlóffy Zsolt
Mi történik a zene „színpadán”?1
Hírek
 
Karácsonyi Zsolt
Elöljáró beszéd
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 1. (615.) SZÁM — JANUÁR 10

Amikor Döbrentei Gábor pennát ragadva íróasztala fölé hajolt, talán nem gondolt arra, hogy 2013-ban valaki egy másik íróasztalnál ül számítógépe elé, magyar nyelvre állítja át a billentyűzetet és elkezdi írni e sorokat. Amikor 1946-ban az éppen aktuális kolozsvári irodalmi lap főszerkesztője leült az írógéphez, nem sejthette, hogy 1990-ben már Helikon néven jelenik meg a kincses városban szerkesztett irodalmi lap, és frissen kinevezett főszerkesztője, Szilágyi István sem tudhatta akkor, hogy az éppen most íródó sorok milyen formát öltenek.
Most az ír elöljáró szavakat, akinek a staféta átvétele után nincs egyéb feladata, mint – előre nézve, és ha kell, visszafogva a szárnyak verdesését – az eddig felgyűlt tapasztalatokat kamatoztatni és a lehető legjobbat helyezni az olvasók elé mindabból, amit kortárs magyar, kortárs erdélyi magyar irodalomnak, vagy még általánosabban: irodalomnak szokás nevezni.
A minőségi folyóirathoz, a háborúval ellentétben, nem elég az a három dolog, amit győztes, avagy éppen vesztes csaták előtt emlegetni szokás, valami másra is oda kell figyelni ilyenkor, amit szükséges feleslegnek nevezhetünk. Ezt a valami mást azonban nem feltétlenül kell észrevennie egy kéthetente megjelenő irodalmi lap olvasójának. Egy irodalmi lap nem attól jó, hogy olvasója tudja okát, elég, ha örömmel veszi kézbe, elég, ha érzékeli, hogy az adott irodalmi lap – itt és most a Helikonról van szó – megfontoltan tör egy, az olvasók által egészen pontosan be nem határolható cél felé. Ez a cél, egészen pontosan azért nem határolható be, mert a Helikon számára nem léteznek határok a magyar irodalmon belül és nyitva áll a különböző vélemények, a minőség előtt, érkezzen az bármilyen irányból is.
Az irodalom addig élő, amíg változik, alakul, amíg hajlik a visszatekintésre, saját megújulása érdekében. Az elmúlt évek változásai is ezt jelzik – az, ahogy régente jól ismert rovatok újra megtalálták helyüket lapunk hasábjain –, miközben a Helikon korábban már felmutatott erényeiről sem feledkeztünk meg. A szerkesztői csapat ifjabb része éppen e sajátos helikoni szemléletnek köszönheti, hogy helyet kapott az irodalomban, és ahogy ez stafétaváltások idején szokás, mérleget vonhat.
Minden hétköznapi gond ellenére, a mérleg ismét a jövő és az irodalom javára billen el. Jó esély van rá, hogy az a bizonyos kő, ami egyesek szerint ott lebeg a Helikon ormai fölött – hasznunkra váljon.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében