Adalékok újraértelmezésekhez
Hallani a csendet ennyire,
lehántva a felszín zajdús rétegeit,
belekóstolni a mélység
óvó sötétjébe,
elképzelni az óriás csipkés takarót
mintázatait fürkészve,
ízelítőt kapni egy más világ rendjéből
a barlang
nekem
most.
Ábécésdi
az ábrándok bolondos célok csírái
dogmákat eszméket éltetnek fejedben görcsösen
gyere hát igyunk így jobb képben látjuk lyukas mosoly nélküli nyarainkat
olvadó ólom örvénylik ősz porcikáinkban reszkető sebeket szúrva
tavaszi tyúk unalmas útszélen ücsörög
űrbe vágyva zengi zsoltárait
Ökológiai tévkövetkeztetés avagy förö páthosz
A király tövében könyvek
hőbörgő turistákat eredményeznek, kik
Mátyásról csak diplomaképet
készíthettek pár napig. Pech! Mint ahogy
szerencse, hogy ötcentire a homlokomtól
a galamb befékezett. Nem semmik ezek
a kolozsvári példányok, ultraszocializált
szoborfosók, főtéri csövesek,
néha idegesítenek, de ha látom, hogy a Rex
aranyos séróján is megtűri őket, elszáll
a haragom... egyszer talán én is kiállok vitéznek
guanóáldásban részesülni, hátha úgy ötszáz év múlva
is madárklotyó lehetek.
Metszéspontokban
Csak egy ülésnyi nyomor volt,
mégis az egész troli magába bújt
szagolni az otthon felkent, spriccelt
jólétet. Szolidarizálás vonásai
az arcokon... egymással csakis.
Undorgörbületté vált szájak,
szinte én is összehánytam magam,
pedig abból hétévente jut egy.
S a pára ült tovább nyugodtan
saját levében, az életszagokat mind
magára gyűjtve cipeli könnyedén
talán még most is a huszonötösön
valahol a Györgyfalviban.
Dió variáció
Falvakon manikűröz az ősz...
Dio háza előtt szorongatnak
énekeskönyveket diófestett ujjbegyek
s míg várják, hogy a szent hajlékba
betérjenek, kiderül, mennyit keres
Kis János, nem a Tragédia-hős.
Ez egy másik település, de itt is téma
a nagy lakoma s merthogy kinézte
az internetről a kisunoka, tudják,
hogy halottak napjára leesik az első hó.
A fa máris fogyó cikk, de gyűl a padláson
a dió, lesz karácsonyra kalácsba való,
hála neked, Dio!
KÉPességeinkről is...
Egy falon függök, mosolygok
(a légben, amit ha látsz, akkor éppen rád)
keretbe feszített mosollyal bárkire.
Többé már nem én választom...
Az áldozat egyszeri volt, de térben
és időben kiterjesztett.
Vagyok benned, mert látsz...
de vágyom beléd mélységeidből,
nem holmi kép kontúrok felületi közönyén át.
Ha felriadsz álmodból sírva, mert boszorkány énem megkergetett,
nevetek majd, hisz engem félsz már, bugyraidból feltörök arctalan,
de Én
teljességemben.
Albert Éva Beáta: 1986-ban született Bánffyhunyadon, a BBTE szociológia szakán végzett, jelenleg Kolozsváron él.
