1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

”Midőn az éjfél kongása még
bőséges idővel kecsegtet” (Borges)

Az emlékek még hagyján, de az álmok
roncsaival mit kezdhetnék odaát?
A földi időn kívül is áldozat lenni –
egy kicsit unalmas dolognak látszik.
 
Akinek a napi teleírt papíradag volt
a Mindenség, amihez magát mérte,
annak a letűnt idők hisztériái
többet jelentenek az elképzelhetetlen
megdicsőülésnél, mit a Láthatatlan Teremtő
Kéz ír a holnapok hótiszta lapjaira.

A tűrőképesség véghatárán aszalthúsát
nyalogató, vén áldozati bárány!
Ha a netalán túlvilág  – a földi királyság után
a mennyei is (köztársaságról ott szó sem lehet),
hierarchiájával, értelmetlen vezekléseivel és hókusz-
pókuszaival meg hőskultuszával – olyan, mint ez?

Űrbe vert örök szegnek lenni jobb,
vagy véges térfogathoz szegzett, sebzett testnek?
A trauma, hogy nincs harmadik lehetőség!

Csak a pusztulás esélye,
vagy kudarca.