"Újból írni akarok, Uram!"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 2. (616.) SZÁM — JANUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Szakács István Péter
Mennyei ponyva
László Noémi
Hólabda a terepnaplón - Beszélgetés Muszka Sándor költővel, prózaíróval
Muszka Sándor
Versei
Sántha Attila
A titokzatos „gyimesi apátúrság” helynévi nyomairól
Matei Vişniec
Versei
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 9. - Az elmaradt temetés
Szántai János
Életem regénye
Váradi Nagy Pál
A disznónak tiszta húsa
Bálint Tamás
Száraz csokor
KULCSÁR ÁRPÁD
Versei
Szőcs István
Önin Ter Ju II. Névtelen pallér óriásokról s egyebekről
Szálinger Balázs
Márpedig te vagy
SELYEM ZSUZSA
Au début
Tóth Mária
A tenor
SERESTÉLY ZALÁN
Hertza Mikola ideiglenes repülési tilalma
Papp Attila Zsolt
Poe, az ürügy
Karácsonyi Zsolt
Hangszínház, képekkel
Lászlóffy Zsolt
A céhes hagyományok éltetője
Februári évfordulók
 
Sántha Attila
A titokzatos „gyimesi apátúrság” helynévi nyomairól
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 2. (616.) SZÁM — JANUÁR 25.

Hermann Gusztáv Mihály említi (Szádeczky-Kardoss Lajos nyomán,1) hogy a Csíki Székely Krónika feltételezett hamisítói között ott lehet a homoródszentpéteri Cseke József is, „aki 1796-ban guberniumi kancellista volt, és akinek 1785-ben írt munkájában (az Erdélyben levő rejtett kincsekről) szerepel Bondvára, Zethvára, Budvára, Gumez vagy Gymes apátúrság.”2 Hermann kimondatlanul is azért tartja gyanúsnak Csekét, mert úgymond kitalál különféle nem létező dolgokat. 
Nos, úgy tűnik, a helynevek támogatják az egykori „gyimesi apátúrság” létezését. Igaz, amíg erre rájövünk, naiv etimologizálásokon alapuló modern tükörfordításokon (rom. Apa Asău > magy. Aszóvize) és romantizáló átnevezéseken (Apahavas – fő-fő havas értelemben – az Apahavasa helyett) kell keresztülverekednünk magunkat.

1.1. Apahavasa: Apáthavasa?

Gyimesbükk felett helyezkedik el az 1330 m magas, a földrajzi leírásokban Apahavas formában megjelenő hegy. A gyimesi Tankó Gyula viszont Apahavasa formában adja meg a hegy népi nevét: „Apahavasa – nagy kiterjedésű fennsík, legelő, erdő Ugra fejében, a régi magyar-román határ közelében.”3 Ez ugyanolyan birtokos jelzős szerkezet, mint a Cseke-havasa, Alsóugra-havasa stb. Ezzel automatikusan esik az a fajta romantizáló névmagyarázat, amely az apahavas, azaz fő-fő havas értelmet adja meg a névadás mozgatórugójának. Az Apahavasa már csak azért sem lehet az „eredeti”, a „főhavas”, mert jóval magasabb hegyek is találhatók a közelében, pl. a Csülemér (1648 m), a Naskalat (1553 m) stb.
Nézzük, milyen más helynevekben szerepel az Apa konstituens. A legismertebb Apahida, melynek korai írásos említései (1263, 1324, 1580 stb.) az Apáthida formát mutatják. Latin neve Pons Abbatis (1280).4 Az idők folyamán az ejtést nehezítő t egyszerűen kikopott a névből. Ugyanez a jelenség figyelhető meg a Debrecen melletti Apafa helynév esetében is: 1347-ben még Apathfaya néven említik, 1642-ben már Apafája, hogy mára csak Apafa maradjon belőle.5 A gyalui havasokban említenek egy Apáthavasa nevű erdőbirtokot: „1299.IX.21.: Leske, másként Apathouasa. A kolozsmonostori apát cserébe adja a püspöknek Nádas és Bogártelke (Ko) ellenében (Er I. 584). Leske (Apáthavasa) alatt: 1299: Leske; 1299/447: Leske vulgo Apáthavasa. ... 1427: Apathawasa”.6 Az itteni Apáthavasa alighanem csak azzal úszta meg a t hang kiesését, hogy utolsó említése 1427-ben történik, utána a név feledésbe merül.
Az „apá”-t tartalmazó helynevek másik része az Apa, Aba személynévre megy vissza. Ide tartozik Apa (Szatmárnémetitől keletre), Apanagyfalu (Déstől kelet-délkeletre, az Apafiak ősi birtoka).7 
Egyelőre maradjunk annyiban, hogy a mai Apahavasa forma utalhat mind az apátnak a havasára, mind egy Apa/Aba nevű személynek a birtokára.

1.2. „Apa Asău, ami Dealul Popii-t jelent”

Mára már közhelyszerű megállapítás, hogy a Bákó megyei Tatros-vidék (Ţinutul Trotuş) toponímiája túlnyomó többségben magyar,8 így nem szentségtörés körülnézni, hogy léteznek-e még Apa elemű helynevek, amelyekben a magyar apát főnév vagy Aba személynév bújik meg.
Apahavasától 25 km-re található – a Tatros folyóba ömlő Asău patak mentén – egy Apa Asău nevű falu. Vigyázat, nem a patakot nevezik Apa Asău-nak (tükörfordításban: ’Asău víz’), hanem a falut, a patak neve egyszerűen Asău!
Az Asău nevet egy 1442. december 16-ra datált, ám 16. századi hamisítványban említik, a patakra értve.9 Apa Asău falu történetére vonatkozóan az ortodox hitközség honlapjáról nagyon érdekes dolgokat tudunk meg. Eszerint a szájhagyomány úgy tartja, a falu eredeti neve „Dealul Popii”, ’a pap, az apát dombja’ volt, azaz a zavaros megfogalmazásból arra következtethetünk, ezt jelenthette a falu mai Apa Asău neve. A Dealul Popii nevű helyen egy kolostor is volt, amely már állítólag 1623-ban létezett, ez köré alakult ki később a falu.10
Azaz a néphagyomány úgy tartja, a falut mindenképp egy papról nevezték el, ami apát is lehet, mondhatnánk mi.
Itt viszont mindenképp meg kell állnunk és megvizsgálnunk azt a lehetőséget, hogy az Apa jöhet-e a román apă (víz) szóból, mint ahogy a magyar tükörfordítások („Aszóvize”) feltételezik. A válasz röviden: nem, ugyanis két kivétellel apă tagú román településnevek nincsenek. A kivételek: Apa Neagră (’fekete víz’) Gorj megyében és Apele Vii (tükörfordítással: ’élővizek’) Dolj megyében, azaz mindkettő Olténiában, több száz kilométerre Moldvától. Ugyanakkor a patakot nem, csupán a falut nevezik Apa Asău-nak – Apa Neagră és Apele Vii esetében a víznév megegyezik a településnévvel.

1.3. Asău < Aszó: északos, vizenyős domboldal

Az, hogy az Asău patak neve a magyar aszó szóból jön (’időszakos vízfolyás, szárazpatak’) első pillantásra eléggé nyilvánvalónak tűnik11, ennek ellenére a néphagyomány világosan megmondja, hogy itt egy dombról (deal) és nem egy időszakos vízfolyás völgyéről van szó – no meg a hegyekben fekvő patakokra, így az Asău-ra sem az jellemző, hogy akár időszakosan is kiasznának.
Ugyanakkor mind Kiss Lajos,12 mind Emil Petrovici román nyelvész felhívja a figyelmet arra, hogy a hasonló helynevek jöhetnek a szláv (pontosabban bolgár) oszoj szóból, amelynek jelentése északos oldal, árnyékos lejtő. Mivel mind a magyar, mind a román nyelvterületen feltűnően nagy számban fordulnak elő az Aszó, illetve Osoi helynevek, Petrovici szerint „nem szabad megfeledkeznünk arról a lehetőségről sem, hogy létezhetett a román (illetve magyar) nyelvben egy szláv eredetű szó, amely idővel kikopott ezekből a nyelvekből. (...) Így lehetséges, hogy létezett a románban az *osoi szó, ’északra néző, árnyékos hegyoldal’ értelemben (vö. bolgár osoj ua.).”13
Nos, Petrovici sejtése helyes, a magyarban nemcsak létezhetett, hanem létezik is egy hasonló jelentésű aszó szó, méghozzá a székely nyelvjárásban. A Csíkszeredában lakó, gyimesi származású György Attila író, a környék és a nyelvjárás jó ismerője szerint az aszó nem akármilyen helyet jelent, hanem lólegeltetésre alkalmas, jófüvű helyet – minden parasztember tudja, hogy az árnyékos oldalak ilyenek, mivel nem aszik ki a tűző napon a fű.
Eredetileg tehát az Aszó patak neve az „árnyékos oldal” patakját jelenthette, ez sokkal közelebb áll a térviszonyokhoz, mint a „szárazpatak” magyarázat. Az aszó forma mutatja, hogy magyar névadásról van szó, a románok pedig mindenképp a magyaroktól kölcsönözték a helynevet (mivelhogy nem Osoi a helynév formája).
Itt jegyzem meg, hogy eddig sehol senki nem írt Apa Asău Apátaszóként való megfejtéséről, úgyhogy a helyi ortodox pap, Bejan Petru által adott etimológia semmiképp sem tudós eredetű, hanem a népi emlékezetre alapoz.

1.4. És akkor hol van a „gyimesi apátúrság”?

A közeli Măgireşti falu (toronyiránt 10 km-re Apa Asău-tól, műúton 26 km-re), azon belül a Crupenshi-birtok helynevei számos utalás őriznek egy valamikori jelentős egyházi létesítményre az egykori Poiana Călugăriţei nevű falu területén, ilyenek a Clopotul, Vârful lui David, Dealul Clopotului, Piciorul Bisericii, Dealul Bisericii..14
Mind a Poiana Călugăriţei ’apáca tisztása’ nevű, mára eltűnt falu és Măgireşti  említései nagyon koraiak, egy 1458. vagy 1461. március 12-i15, valamint egy 1481. március 31-i16 dokumentumban szerepelnek (ez moldvai viszonylatban olyan, mintha egy magyarországi helynév a 12. században jelenne meg, hisz az első moldvai kancelláriai dokumentum 1384-ből való). A második oklevél minden szempontból figyelemreméltó, Nagy István moldvai fejedelem Tomának, Majar (ejtsd: Mazsar) és Duşca (ez utóbbi Toder Dobriţaş lánya) fiának, valamint Toma féltestvéreinek, Petre-nek és Coste-nak adományozza és megerősíti Româneşti falut az anyai részről, valamint fele Măzărăiţi (Măgireşti) és fele Poiana Călugăriţei falvakat. Azonnal kitűnik, a Mazsar a Magyar család- vagy népnevet takarja (a magyar gy > román j /ejtsd zs/-re lásd m. Szilágy ’szilfás terület’ > r. Sălaj), ők Măzărăiţi (a mai Măgireşti) falu névadói is, így a település az apai részről való hagyaték lehet. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az oklevélben szereplő egyik falut Magyarnak, a másikat Románnak hívják, és e kettő egymástól 10 km-re fekszik, akkor a nevek nemzetiségi hovatartozást is jelölhetnek, méghozzá az illető nemzet saját nyelvén (ne feledjük, abban a korban a románok a magyart ungurnak nevezik, a magyarok a románt oláhnak). Tárgyunk szempontjából innen annyi fontos, hogy Măgireşti falu korai lakói nagy valószínűséggel magyarok voltak. Poiana Călugăriţei Măgireşti határában van, az apai örökséghez tartozik, így valószínűleg azt is magyarok lakták, s ha magyarok, akkor katolikusok lehettek az elején.
Hogy mikoriak ezek a magyarok, arra Nicolae Iorga ad feleletet. Ő úgy tartja, a Milkói Püspökség körül magyarok által lakott terület létezett még az 1300-as évek közepén is, mikor Bogdan megalapítja a Moldvai Fejedelemséget: „(a mai Moldva alsó felében) feküdt a Beszterce, Tatros és Putna völgyeinek magyar sarka számos szép faluval, ahol az 1200 körül, a Milkó várában levő kun katolikus püspökség megalakításával egyidőben érkező idegenek a sóbányák közelében vásárhelyeket emeltek: Bákót, Tatrost, Adjudot, Putnát, és távolabb – most a munténiai Alexandru vajda országában – Buzăut.”17 Măgireşti (és a vele feltehetőleg egy időben alapított Româneşti) is ekkori alapítású lehet.
Úgy látszik viszont, a katolikus magyar birtokosság idővel ugyanúgy beolvadt a románságba vegyes házasságok által, mint például az erdélyi, Hunyad megyei román birtokosság a magyarba – ezt példázza a măzărăiţi-i Mazsar házassága a româneşti-i Duşca-val. A fiuk, Toma, már feltehetően ortodox, mi több, mivel anyja román, apja pedig korán elhalt – vö. azzal, hogy féltestvérei is vannak! –, már inkább román. Így visszavonhatatlanul elindul a birtokában levő falu elrománosodása is.

1.5. Kincskeresésre fel!

Összefoglalva: az ’apát északos/vizenyős dombja’ jelentésű Apátaszó a mai román Apa Asău-ban maradt meg, aminek a jelentése még a mai helyi néphagyomány alapján is Dealu Popii, azaz a pap (apát) dombja. A nyelvészeti és a népi helynévmagyarázat eme lélegzetelállítóan pontos megfelelése azt mutatja, hogy az egybeesés nem véletlen.
Úgyhogy egy archeológiai „kincskeresés” során nagyon is lenne alapja kutatni a fránya „gyimesi apátúrság” után, talán éppen az egykori Poiana Călugăriţei falu területén, a jó homoródszentpéteri Cseke József emlékét pedig ideje megtisztítani – legalábbis ebben a konkrét esetben – a gyanúsítgatásoktól.


Jegyzetek

1György Attila (szerk.): A Csíki Székely Krónika, Csíkszereda, 2000, 117.
2Hermann Gusztáv Mihály: Az eltérített múlt, Csíkszereda, 2007, 180.
3Tankó Gyula: Helységnevek Gyimesben, www.tankogyula.net16.net/books/_helysegnev.doc
4Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I-II (=FNESZ). Budapest, 1997, Apahida címszó
5FNESZ, Apafa címszó
6Vistai András János: Erdélyi helynévkönyv (=Erdélyi helynévkönyv), http://www.fatornyosfalunk.com/helynevkonyv_-_2._kotet_I-P.pdf
7FNESZ, Apa és Apanagyfalu címszavak
8Radu Rosetti: Despre ungurii şi episcopiile catolice din Moldova, 1905, 2-8.
9Documenta Romaniae Historica. Seria A : Moldova (=DRH Moldova), Volumul 01 : 1384-1448, IX. hamis dokumentum, 429. oldal
10Íme, hogy ír Bejan Petru helyi ortodox pap erről a plébánia honlapján: „Denumirea satului la început a fost »Dealul Popii«, denumire luată de la numele mănăstirii ce s-a zidit în această localitate de către călugarii veniţi de la mănăstirea Bistriţa – Neamţ, care şi-au  ales acest loc încântător, împrejmuit de păduri nesfârşite. Începutul schitului se pierde în negura istoriei, dar se constată că în anul 1623, acesta exista, având în anul 1750 un număr de 10 călugări În anul 1800 se confirmă de către documentele timpului că pe Apa Asăului exista o Biserică din lemn pe dealul numit »Dealul Popii«, având ca ctitor pe Vasile Bânţu, şi ca hram Intrarea în Biserică”, in: http://protoieriamoinesti.ro/parohia-Apa-As%C4%83u%20(%20p43%20).html
11FNESZ,  Aszó2, Aszód, Aszófő szócikkek
12 FNESZ, Aszó1 és Oszoly szócikkek
13Emil Petrovici. Studii de dialectologie şi toponimie. Bucureşti: Editura Academiei R.S.R., 1970, 176: „Nu trebuie să neglijăm şi posibilitatea ca un cuvânt de origine slavă să fi existat în română (respectiv maghiară) şi să fi dispărut mai târziu din acele limbi. Românii (respectiv maghiarii) au putut da nume unor localităţi cu ajutorul acestor cuvinte astăzi dispărute. Astfel e posibil să fi existat în limba română apelativele *osoi ’coasta unui munte expusă spre nord, dos’ (cf. bg. Osoj ’id.’)...”
14http://ro.wikipedia.org/wiki/Comuna_M%C4%83gire%C8%99ti,_Bac%C4%83u
15DRH Moldova 2, 68-as dokumentum
16 DRH Moldova 2, 235-ös dokumentum
17Nicolae Iorga: Istoria lui Ştefan cel Mare, Editura Virtual, 2011, 7: „În jos, peste multe sate frumoase, era colţul unguresc din văile Bistriţei, Trotuşului şi Putnei, unde străinii, veniţi pe la 1200, odată cu episcopul catolic al Cumanilor din cetatea Milcovului, făcuse, în apropierea Ocnelor de sare, tîrguri: Bacăul, Trotuşul, Agiudul, Putna, iar mai departe – acum în ţara lui Alexandru-Vodă Munteanul – Buzăul.”




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében