Meditáció
(O meditaţie)
Hat órakor szoktam felébredni
magam vagyok meggyújtom a gáztűzhelyen az
égőt és hamar megrántok két tojást
megiszom az előző este előkészített teát majd
a napos táskámba
beteszek három szelet kenyeret és két darab szalámit
így folyik az életem hivatalnok vagyok
egy játékgyárban ahol
apró törékeny tárgyakat iktatok be
összeadom az árakat majd kiszámítom
hogy mennyibe kerülnek az embereknek ezek az
aprócska haszontalan semmiségek
minden nap 15 óra után
hazamegyek asztalhoz ülök
a feleségemmel és három kislányommal
akiket nem nagyon értek
délután alszom egy órát vagy kettőt
aztán megjavítom a fürdőben a csöveket vagy
a konyhában az ablakot
azt akarom mondani hogy 46 éves vagyok
és azt gondolom hogy élek még 20 évet
igaz hogy az élet amit élek teljesen
ostobának tűnik
de semmire nem panaszkodom
A költő élete
(Viaţa poetului)
A költő élete akár egy fehér
nyuszibunda a villamosvezető
reumás hátán
soha nem érzi magányosabbnak magát a költő
mint szemtől szemben az állomásra zötyögő villamossal
soha nem érzi megalázottabbnak magát a költő mint
szemtől szemben a húsőrlővel
soha nincs a szája jobban összeszorítva mint
egy kivirágzott cseresznyefa előtt
a költő úgy gondolkozik mintha
segítségért kiáltana a költő úgy lélegzik
mintha a levegő maga is egy tüdő volna a költő
úgy kel át az utcán mintha egy eltűnt óceán
hullámain lépegetne
késő van a költő elalszik a villamosban
amely megállás nélkül reggelig kerüli a várost
Séta a vonattal
(O plimbare cu trenul)
Egyetlen hely marad még a vonatban
amelyik egy teljesen fölösleges alagút kijáratánál
egy kihalt állomásra való megérkezése előtt
éppen az utazás végén fog kisiklani
ezért ragaszkodom ahhoz hogy elmeséljem itt
hogy milyen nehéz volt hozzájutni az utolsó
szabad helyhez
mennyi mocskot el kellett szenvednem s hogy
égető vágyamért öklendezésekkel és káromkodásokkal
sorra hogy megfizettem
amikor egy nyári napon egyetlen szemrebbenés nélkül
elhagytam a kedvesemet épp akkor
amikor már napközben is könnyedén hagyta magát karjaimban
s ahogy egy hosszú búcsút vettem
a barátaimtól akik akárhogy is de gyűlöltek azért
a könnyelműségemért hogy késő éjszaka egyáltalán szabad taxit
találhatok
s ahogy az utolsó percben vettem magamnak egy
nagyon magas csillogó cilindert
később mindannyian akiknek integettem
a kalapommal
a vonatablakból
nagyon magányosnak és levertnek érezték magukat
senkinek nem sikerült soha megértenie őket
Óránként 200 kávé
(200 cafele pe oră)
Nagyszerű szeretem a nagyvárosokat reggel amikor az utcák
dühösen
ébrednek amikor a pincérek óránként 200 kávét készítenek amikor
ezer ember gyújt rá
arra a reggeli cigarettára amelyik semmihez nem hasonlítható
rettenetesen tetszenek az utcák reggel amikor kissé még fáradtan a
nagyvárosok felébrednek
amikor az utcákban van valami friss illat ugyanakkor amikor
izzadtságszaguk van még az utcáknak
az éjszakai utcaseprők izzadtságának szaga akik egész éjszaka
söprögettek
Rövidre fogott utazások
(Călătorii sumare)
Az utcák nélküli városon
énekelve kelnek át a test nélküli gyalogosok
a kéz az állomásépület büféjének egyik
asztalán magától eszik
minden második órában lecsippent egy-egy szőlőszemet
a helyen ahol a vadász állt egykor
az óriás sas lustálkodik
a vízzel telt medencében csend van
a vízbe fúlt a kőlépcsőkön összezsugorodva
a város szó felett
a köd szó lebeg
az ember szó
kinéz
az ablak
szavon
Fejjel a pulton
(Cu capul pe tejghea)
hol mikor miért
ezeket a szavakat mormolva
a pincér megértette hogy hiábavaló volt
az egész élete
fejjel a pultra borulva láttam sírni
közelebb léptem hozzá
hol mikor miért mormolta tovább
a pincér
a vendégek megdermedtek
az asztaloknál nem
rendelt senki semmit
a dohányzók elnyomták
cigarettáikat a borivók
nem itták ki boraikat
hol mikor miért
lehetett hallani egyre tisztábban
a csöndben amely a városra
ránehezedett
Röhögve mondjad jó napot
(Spune bună ziua rânjind)
Ki vagyok lakoltatva a saját bőrömből
mint egy bérlő aki nem
fizette ki a lakbért
s aki hangoskodik
leköp az erkélyről
szétszórja a szotyihéjat
a lépcsőházban
és amikor jó napot mond
röhögve mondja a jó napot
nem kell csodálkozni hogy
ki vagyok rakva a saját bőrömből
mint egy bérlő aki úgy melegedett
hogy elégette sorra a faszékeket
a fapolcokat és a papírtapétát
röviden ki vagyok rakva
nincs semmi elvinnivalóm
úgyhogy zsebre tett kézzel megyek ki a
saját bőrömből
és a lépcsőn szembetalálkozom
természetesen
a jövendő bérlővel
Szombat volt
(Era sâmbătă)
Szombat volt nyolc óra
a pizzás előtt
nagy forgalom elszabadult autók
őrült forgalom
a teraszon – alig valaki
négy vendég és egy kutya
egy pizzát kérnek otthonra
közben az árakra nézek
az emberekre
semmi különbség
Fekete Vince fordításai
