"Újból írni akarok, Uram!"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 2. (616.) SZÁM — JANUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Szakács István Péter
Mennyei ponyva
László Noémi
Hólabda a terepnaplón - Beszélgetés Muszka Sándor költővel, prózaíróval
Muszka Sándor
Versei
Sántha Attila
A titokzatos „gyimesi apátúrság” helynévi nyomairól
Matei Vişniec
Versei
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 9. - Az elmaradt temetés
Szántai János
Életem regénye
Váradi Nagy Pál
A disznónak tiszta húsa
Bálint Tamás
Száraz csokor
KULCSÁR ÁRPÁD
Versei
Szőcs István
Önin Ter Ju II. Névtelen pallér óriásokról s egyebekről
Szálinger Balázs
Márpedig te vagy
SELYEM ZSUZSA
Au début
Tóth Mária
A tenor
SERESTÉLY ZALÁN
Hertza Mikola ideiglenes repülési tilalma
Papp Attila Zsolt
Poe, az ürügy
Karácsonyi Zsolt
Hangszínház, képekkel
Lászlóffy Zsolt
A céhes hagyományok éltetője
Februári évfordulók
 
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 9. - Az elmaradt temetés
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 2. (616.) SZÁM — JANUÁR 25.

Az elmaradt temetés

 A kocsi az emelkedőn hirtelen megállt. Kánikulai meleg volt, 40-45 fok talán, a környezet szaharainak is beillett volna, tíz-tizenöt kilométeres homokos terület, amely összekötött két városkát. A tiszteletes úrnak temetésre kellett mennie, nagyon sietett. Kiszállt a kocsiból, gyakorlott sofőr volt, rögtön rájött, hogy a tartályból kifogyott a benzin, tartalékot nem szokott magával hordani. Megpróbálta kinyomni a kocsit az emelkedőn, más megoldás eszébe sem jutott, de a rekkenő hőségben hiába kínlódott egy jó fél órát, még csak megmozdítani sem tudta a kocsit. Visszaült a kormánykerékhez, és imádkozott. Közben arra is gondolt természetesen, hogy a temetésnek már sorra kellett volna kerülnie, ki tudja, hányan várakoznak reá a temető kápolnájában, ahol felravatalozták a halottat. Lehet, már szidalmazzák is, felelőtlennek tartják, valószínűleg senkinek sem jut eszébe, hogy objektív akadályok is közbe jöhettek. Még  az is felmerült benne, ha idejében nem érkezik segítség, meg kellene írja a végrendeletét, de rögtön el is vetette az ötletet, Isten biztosan segíteni fog valahogyan. Közben teljesen kiszáradt a torka, rettenetes szomjúság gyötörte, vizet sem hozott magával. Aztán hirtelen elnyomta az álom. Azt álmodta, hogy kocsit vezet, s az őrületes melegben hirtelen megáll a kocsi, kiszáll, babrál valamit a motorházban, de az autószereléshez vajmi keveset ért, és egyre elviselhetetlenebb a hőség, szandálján keresztül is égeti a talpát az átforrósodott homok. Arra ébred, hogy  őrületes meleg van, és iszonyúan szomjas. Eszébe jut az elmaradt temetés, s főleg annak a rettenetnek a tudata, hogy a halottat nem volt ki eltemesse, az egyházi szolgálatot minden esetben ő végezte az elmúlt években. Megint felmerült benne a végrendelet gondolata, de az erős istenhit legyőzte benne ezt a szamárságot. De a gondolat újra és újra visszajött. Az is felmerül benne, hogy mégis csak tartozik ezzel a családjának, az egyházának és Istennek is. Csakhogy nincs nála semmilyen papír, ceruza vagy bármi, amivel írni lehetne. De ha volna is, a Biblia megszentelt lapjait mégsem használhatja ilyen célokra, úgyhogy a  végrendelet megírásáról végleg le kellett mondania. Aztán mintha agyoncsapta volna az egyre elviselhetetlenebb forróság, megint elalszik. Azt álmodja, hogy a kocsija mellett guggol , és a mutatóujjával megpróbálja a homokba rajzolni a végrendelete szövegét. Amikor leírja az ALULÍROTTBÓL az „A” betűt, a nyelve felragad a szájpadlására, egy ideig még nyelte a nyálát, aztán már nem volt mit nyelnie, hirtelen megállt a nyáltermelése. Kidülledt szemmel meredt maga elé, hangosan zihált, jól hallotta, ahogy hangosan zihál, aztán egy idő után alig hallotta a zihálását. Megpróbált kiáltani, s noha tátva volt a szája,  nem sikerült hangot hallatnia, még nyöszörgést sem, viszont az „Í” betű az ALULÍROTTBAN  mintha már nem lett volna hosszú „Í”, az ékezet ponttá silányodott a homokban. Akkor hallotta meg a dudálást. Nem volt ereje táncra perdülni, egyébként is, örömérzetét sosem fejezte ki ekképpen, csak felnézett az égre. 

– Köszönöm, Atyám – suttogta áhítattal.

Harmincöt-negyven év körüli, bőrdzsekis férfi állt meg mellette. 

– Mi történt? – kérdezte. 

– Kifogyott a benzinem – mondta a pap erőtlenül. Kisegítene néhány literrel? El kell jutnom a városig. Nagyon sürgős, lekéstem egy temetést. Sosem fordult elő velem ilyesmi. Szégyent hoztam az egyházamra. Nagyon kérem, segítsen, uram. 

– Ez nem olyan egyszerű – mondta a dzsekis férfiú –, egy ilyesmit meg kell szolgálni. 

– Akármit megteszek – mondta a tiszteletes úr –, hetekig fogok imádkozni magáért, szeretteiért, Isten mindenben segítségére lesz ezután. 

– Köszönöm szépen, de nem ilyesmire gondoltam. Inkább vegye le a nadrágját, gatyáját, s vágja hasra magát a motorház tetejére. 

– Kérem szépen – könyörgött a tiszteletes úr –, ezt nem teheti meg velem. 

– Hát, ha nem, nem. Akkor jónapot. – A bőrdzsekis indulóban volt a saját kocsija felé.

– Várjon egy pillanatra, az istenért. Legalább egy kicsi vizet adjon, meghalok a szomjúságtól. Kérem szépen. Kifizetem, jó?

– Annyi pénze nincs magának. Ebben a melegben egy kulacs víz nagyon sokba kerül. Van tízezer dollárja? 

– Nincs, nincs, nincs! – A pap ordított. 

– Ne ordítson, drágaságom, mert beverem azt az ájtatatos pofáját. 

– Legalább vontasson be a városig. Nem létezik, hogy kiveszett volna magából az emberség teljesen. Magának is vannak szülei, testvérei, talán még gyermeke is.

– Sajnálom, nincs vontatókötelem, várnia kell még egy kicsit, valaki csak jön még errefelé. Mit szól, melegecske van, ugye?

Felébredt. Egyedül volt, senki sem tartózkodott a közelében. Az a néhány betű, amit a homokba rajzolt, álom  volt csupán. Nem, nem írok végrendeletet, gondolta, Isten biztosan segítni fog. Ült a kormánykeréknél, s várta a csodát. Csakhogy azon a napon a csodák nem jártak arrafelé. Egyébként is gyalog közlekednek, kocsival sosem, s bizonyára a csodák is elkerülik a kánikulát.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében