"Mindenütt hajnalodik?"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 3. (617.) SZÁM — FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
ZUDOR JÁNOS
Felzuhantak a fák
Balázs Imre József
Kicsit még
KABDEBÓ TAMÁS
Poeta Doctus Universalis – Makkai Ádám költészetéről
DANYIIL HARMSZ
Rövidprózái
Pomogáts Béla
Helikoni ünnep
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 10. - Ünnep van mindenütt: a mennyben, a földön, a föld alatt
Láng Orsolya
Versei
LOVASSY CSEH TAMÁS
Bodor Jolán, a falu lánya
SERESTÉLY ZALÁN
A steril macska engesztelése
Márton Ágota
Szász fúga
Szőcs István
PÓR arany- és hímportörlő tücsök Bogarezza. Temesi Ferenc – BARTÓK
Tóth Mária
A tenor - Folytatás előző számunkból
Xantus Boróka
Mahler sámliján
KAÁLI NAGY BOTOND
Művirág a múltnak
Lászlóffy Zsolt
Rekonstrukcióra váró „fenséges” Mozart-töredék
Hírek
 
Láng Orsolya
Versei
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 3. (617.) SZÁM — FEBRUÁR 10.

Szeptemberi áhítat

Saint Gilles, szent Aegidius,
oltalmad hull, égi juss.
Pásztor, kit nyílhegy üt át,
mutasd útjaim nyomát:
tedd könnyűvé szívemet,
láthatóvá, mit befed – 
sebemet; hogy kell-e rá géz,
értse szó nélkül, ki ránéz,
s hogyha nincs seb, azt, ami
minduntalan vallani
kényszerítget legbelül.
Tűz ha nincs, lobbanjon űr.
Oltsd el – oltalmazd – a lángot,
amit Isten belémlátott,
s amihez kevés vagyok:
hőségében hervadok,
vagy add látnom önmagam
képviselve általam,
fényemnél olvasni lássak,
s útjaimhoz eltaláljak.


Kökénybokor

Kék szomorúságod
kék boldogsággal teli,
ágak hegyén az álmod,
pókhálók függőkertjei,
tüskéd tövében érik
egy fintor, s nő az égig,
szél akad beléd,
s szisszenve áll odébb,
s csak leveleid tudják, hogy megremegsz,
ha eljön, ki téged könnyen megsebez,
barátod, a tövisszúró gébics.


Hedda Gabler

Csak szépen, mondta, s átnyújtotta 
titokban nevelt vérvörös virágát.
Tüzel a minőség ellenforradalma,
torz árnyékot vet, ki elébe áll.

A bagatell szirupjában úszó tragédia-sziget.
A megvalósíthatatlan bosszúja: megvalósulás.
Csipesszel összerakott pernyeremekmű.
Vergődés a szalonban.

A süppedős közöny beissza a ráömlött foltot,
a lélek piszkításait.
A mindent elnyomó zene,
az életörömöt sulykoló ütemek: ütések
a működni törékeny szerkezeten.

Elleplezés és leleplezés között,
józanság és kijózanodás között
pengevékony a végzetes különbség – 
kettészeli az egyensúlyozót,
átszabja a két teret lakót,
ki egyre több sebből veszíti magát,
az élethez való közét.

A szófán épített viszonyok,
mint homokra épített házak.
Az elbizakodottság hímes párnái hevernek itt-ott.

Damoklész kardja helyén sáros, betört cipők.
 
 
Szakasz a nehézről

Falusi ángyom szól: az öregség tereh.
Hogy nézni is... – sóhajtja rá Arany.
Az élet az élő konstans ingere.
S életének halálnyi súlya van.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében