"Ének a szívem – fény a fán"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 4. (618.) SZÁM — FEBRUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Király László
A Bethlen bástya dallama
Papp Attila Zsolt
A Kolozsvár-film
Varga Melinda
Minden művészet alapja a költészet - Beszélgetés Jónás Tamás költővel, íróval
Jónás Tamás
Versei
Sebestyén Mihály
Sótonyi ezredes gerince
Kötő József
Mi, Bethlen Gábor – In memoriam Csép Sándor –
Mózes Attila
Megkésett levél, odaátra
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 10. - Ünnep van mindenütt: a mennyben, a földön, a föld alatt
KOMÁN ZSOMBOR
Versei
Boér Tamás
Rövidprózái
DIMÉNY ÁRPÁD
Versei
Szőcs István
Egy kiállítás képei – képtelenségekkel?
GABRIEL LIICEANU
A csábításról
Kabdebó Tamás
Poeta Doctus Universalis – Makkai Ádám költészetéről –
Láng Orsolya
Arról, hogy mégis
Szántai János
Django elszabadul – fekete sorstalanság?
Lovász Krisztina
Szöveg Franz Marc három képéhez
Lászlóffy Zsolt
A szférák zenéje – újratöltve?
Márciusi évfordulók
 
Mózes Attila
Megkésett levél, odaátra
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 4. (618.) SZÁM — FEBRUÁR 25.

Kedves Veress Zoltán!
Hát ezt is meg kellett érned. No nem azt, hogy halálod előtt még meg is gyaláznak. (De hát: „Mi meghalni sem tudunk nyugodtan”…) És most már elégtételed csupán annyi lehet, hogy maradtunk néhányan, öregek, akik tudjuk és valljuk: Te, és sorstársaid java erkölcsi lények vagytok, bármit mondjon a hamis emlékezet. Másokról itt nem szólhatok, csak ismerőseimről, akik megélték azokat a börtönéveket: Bodor Ádámról, Palocsay Zsigmondról, Telegdi Magdáról, Nagy Enikőről…
Zoltán! Valahánnyal szót ejtettem ezekről az évekről, szemérmes emberek lévén csak halvány mosolyt „küldtek” a szájuk sarkába, jelezvén azt, amit nekem – mint valamivel fiatalabbnak – csak értelmeznem, értenem igazán nem lehetett: hogy kamaszok forrófejű, de igazat mondó és hívő kiáltványa (Kommunisták, vörös kutyák!) után egy ugyancsak kamasz korú hatalom mértéktelenül nagy büntetést rótt ki „ellenfeleire”. No persze, most már mosolyogva mondhatnók: egy felnőtt hatalom „megoldhatta” volna mindezt egy-két pofonnal s egy atyai seggberúgással, de hát „szegényke”, ő sem volt felnőtt, így hát megismertette Veletek a „börtön szagát” (Bodor Ádám).
Zoli! Tudom, nem szorulsz az én védelmemre, kötelességszerűen, ámde példásan helyre tette múltadat s jelenedet leányod, Bíborka, a jövőd viszont nem annyira bennem, inkább unokáimban áll. Mert hiszen s vallom: ahogyan a fiam kezébe adtam, még azelőtt „fülébe” olvastam az Irgum-Burgum Benedeket, Tóbiást és Kelement, Rongy Elek, a példaképet, úgy leendő unokáim is ezeken nevelkednek föl (és nem holmi Tom és Jerryken). Mert ezt hagytad itt nekünk, s küldted haza az EKE köteteit, bizonyítván, hogy nem azért kényszerülünk ki Svédországba, hogy nyálas slágerekben vágyakozzunk a Mälar partjáról a Hargita után, s limonádé zúgjon az Olt medrében… Hogy dalba(n) hazudjuk vágyainkat. Csak tenni valamit, halkan, szépen, hivalkodás nélkül ott és akkor, ahol és ahogy lehet. Akár meggyalázva is, abban a hitben, hogy azokon (ezeken) a vidékeken léteznek túlélők, akik nem hiszik – tudják, tisztességetek, amíg meg nem halnak.
Zoltán, már csupán ennyi a reményünk, s hogy Irgum-Burgumék élnek túl egy kort, nem Rongy Elekék.
Zoltán. Remélem, jól címeztem meg ezt a levelet, s megtalál.
     Nem gyásszal, de emlékezéssel,
                                   Mózes Attila

Kolozsvár, 2013. 02. 11.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében