"Ének a szívem – fény a fán"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 4. (618.) SZÁM — FEBRUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Király László
A Bethlen bástya dallama
Papp Attila Zsolt
A Kolozsvár-film
Varga Melinda
Minden művészet alapja a költészet - Beszélgetés Jónás Tamás költővel, íróval
Jónás Tamás
Versei
Sebestyén Mihály
Sótonyi ezredes gerince
Kötő József
Mi, Bethlen Gábor – In memoriam Csép Sándor –
Mózes Attila
Megkésett levél, odaátra
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 10. - Ünnep van mindenütt: a mennyben, a földön, a föld alatt
KOMÁN ZSOMBOR
Versei
Boér Tamás
Rövidprózái
DIMÉNY ÁRPÁD
Versei
Szőcs István
Egy kiállítás képei – képtelenségekkel?
GABRIEL LIICEANU
A csábításról
Kabdebó Tamás
Poeta Doctus Universalis – Makkai Ádám költészetéről –
Láng Orsolya
Arról, hogy mégis
Szántai János
Django elszabadul – fekete sorstalanság?
Lovász Krisztina
Szöveg Franz Marc három képéhez
Lászlóffy Zsolt
A szférák zenéje – újratöltve?
Márciusi évfordulók
 
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 10. - Ünnep van mindenütt: a mennyben, a földön, a föld alatt
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 4. (618.) SZÁM — FEBRUÁR 25.

Ünnep van mindenütt: a mennyben, a földön, a föld alatt
 
 (folytatás előző számunkból)

Úrfi a Tanár úrral tudta csak megértetni magát, egymásnak adtak fel kultúrtörténeti kérdéseket, a többiek tátott szájjal hallgatták a számukra érthetetlen tudnivalók sokaságát, hogy például valamikor régen az ember embert is evett ezen a vidéken, azt aztán végképp nem akarták elhinni nekik, hogy egyes kórházakban új szívvel tudják kicserélni a megbetegedett régit, ezen aztán már csak röhögni lehetett.
A mulatozás nem tartott sokáig, Vastag Berci egy nap elkezdett toporzékolni, erősen lihegett és felüvöltött az égre, egy óra sem telt el, s az volt a gond, hogy Úrfit hová temessék? 
– A csokornyakkendőjét megtartanám – mondta Tanár úr –, ha már Mona Lisáról nem fog többet beszélni soha senki sem. 
– Az élmény itt marad velünk, fiam – vélte Vastag Berci –, Isten simogatásának  a nyoma is itt látható az arcomon, s ha jól körülnézel, megláthatod, hogy a csatorna oldalába belevésődtek az élmény nyomai, ebből meríthetsz erőt életed végéig, ha tudsz imádkozni, érdemes vagy arra, hogy részese légy az emberi értékeknek. 
Nemsokára Likas Jenőre is sor került, a matracát kisorsolták, Vastag Berci volt a szerencsés nyertes, pöffeszkedett rajta persze, de bérbe nem adta ki senkinek, sőt, néha megengedte, hogy egyik-másik a nappali órákban pihenhessen rajta. Az ikrek közben végleg eltűntek valamerre, a félelem elkergette őket, imádkozni eddig sem, ezután sem imádkoztak soha, de így is megéltek továbbra is. 
Egy idő után Tanár úr megunta ezt a semmittevő életet, idejének nagy részét koldulással töltötte, Úrfi csokornyakkendőjével igen szép sikere volt, és persze ő is lopott, amit csak lehetett, idejének jó részét azzal töltötte, hogy ismételgette magában a kultúrtörténeti eseményeket, de hogy még mindig maradt rengeteg ideje, úgy döntött, hogy megpróbálja megváltoztatni  némileg a föld alatt lakók életrendjét, esténként összegyűjtötte őket, december eleje volt, a csatornában kellemes melegben üldögéltek, Vastag Berci gyilkos ösztönei tétlenül lapultak szürkeállományának gyengélkedő sejtjeiben, olyannyira, hogy szokásától eltérően hangosan imádkozott naponta többször is, most meg Tanár úr kérésére és valószínűleg a közelgő ünnepnapokra való tekintettel, megengedte, hogy társai melléje kuporogjanak a matracra, s onnan hallgassák Tanár úr hozzájuk intézett szavait. Az előadó Jézus születésével kezdte, s elmesélte Isten Fiának földi történetét, keresztrefeszítésével s a későbbi feltámadásával együttvéve, jegyezzétek meg, mondta, a szeretet mindennél a legfontosabb, szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, ez a leglényegesebb tudni- és betartanivaló. Aztán elkezdte tanítani nekik a Mennyből az angyalt és a Stille Nachtot. Valamikor magyar-német szakon végezte az egyetemet, tanárként is dolgozott több középiskolában, de hogy székely főnemesi családból származott, idővel kiforgatták mindenéből, az állását elvesztette, bérleti szerződését felbontotta a kommunista polgármesteri hivatal, az utcára került. Valahol voltak német rokonai is, de fogalma sem volt, hol találhatná meg őket. Itthoni családjának tagjai és összes felmenői különböző erdélyi temetőkben aludták örök álmukat. Egyedül maradt. 
A Mennyből az angyal egy hét múlva már elég jól ment, a Stille Nachtot valamivel nehezebben tanulták meg, de Karácsony estére mindkét énekkel elkészültek. Karácsony estéjén többször elénekelték a tanultakat, az emberek meg-megálltak a kanálisfedő körül, s hallgatták a föld alól felzúduló énekszót, sokan keresztet vetettek a hallottak hatására, nemsokára a közeli templomokból kiözönlő hívek százszámra vették körül a kanálistetőt, megjelentek a papok is, az egyházak püspökei, főpapjai ott voltak az első sorban, sokan letérdeltek vagy zokogni kezdtek.
– Minden idők legnagyobb csodájának vagyunk a tanúi – mondta valaki.
– Földanya énekel – jegyezte meg egy hosszú fehér szakállat viselő öregember.
Most már rengetegen zokogtak, aztán a tömeg elkezdte énekelni a Mennyből az angyalt, hogy bekapcsolódjanak az alulról feltörő énekszóba. 
Isten mindent látott, s ha lettek volna könnyei, sírva fakadt volna. Lám, mondta magában, a teremtés újra értelmet kapott.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében