1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Nem egy térdig érő folyó,
Csak egy bérbe adott kád,
Melyből tetten ért hölgymanó
Szemlesütve mered rád.
A táj sem a messzi Kelet,
Csak a hűlő Kolozsvár,
Hígbetonból varrt díszletek
Közé vetett korosztály,
Melyben senki meg nem marad,
Idő viszi vagy gyorsvonat,
S ez - a legszebb állapot:
Erdejében láthatod.

Nem is egy fa alá terít,
Konyhája van, füstszagú,
Össze abban hoz reggelit
Neked, sürgős kis tanú,
Odakötni nem akarna,
Megetet, majd elbocsát;
Ami neki nap a napra,
Lábad alatt: olajág,
S lépteid csak néha bántja
Az ezeregy éjszakára
Következő kép - s a báj,
Amivel a kádban áll.

Ezt a látványt el nem veszi
Se férje, se utódja,
Pedig félig sem isteni
Kéz karcolta betonba,
Mert az arcát ily pirosra
Te paskoltad - s megmarad;
Amiből a lábát mossa,
Nem szent forrás, csak a csap -
Ifjúkorod csótányait
Nem emeli a játszva hitt
Isten mellé semmi úgy,
Mint egy hosszú hazaút.