"felissza mind a képeket a táj"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 5. (619.) SZÁM — MÁRCIUS 10
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Szálinger Balázs
A térítés
KOVÁCS FLÓRA
„Beszédről folytatott beszéd” - Beszélgetés Hász Róbert íróval, a Tiszatáj főszerkesztőjével
LIDIJA DIMKOVSKA
Versei
Borbély András
Versei
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 11. - Csoportterápia
BALÓ LEVENTE
Versei
Fekete Réka
5 évszak
Varga Borbála
Blue Stars
Zsidó Piroska
Versei
Szőcs István
Nézni fogunk, sejhaj, csak nézni?
A lét dadog, a szorsz szelypít
Borsos Júlia Gyöngyi
A két almamag
FERENCZI SZILÁRD
Vérvonal
Gyenge Zsolt
Fotogén őrület? - Beszámoló a 63. Berlináléról
Lászlóffy Zsolt
A modern zene születése
Hírek
 
BALÓ LEVENTE
Versei
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 5. (619.) SZÁM — MÁRCIUS 10

[Kegyetlen fa]

Kegyetlen, mint egy fa imbolygó koronája,
fehér, a pokol színe.
Jóvátehetetlen útszakasz,
séta csupa lépésekből.

Minden ajtót egy álarc őriz,
ezeket kell állandóan szóval tartani,
sem ki, sem be nem mehetnek,
hogy össze ne zavarják a naplementét
vagy ami utána szokott következni,
az illatszerek és a bőrkeményedés.

Talán egy szabálytalan háromszög,
de ahhoz már össze kell gyűjteni minden éberséget,
a kamrából a törött üvegeket és
a tegnap végetért július következményeit.

Elhatároztam, többé nem viszek magammal
arctalanító kést, elég ha ismerem a perverz jeligéket,
ki kell ásni, megmosni és bezsírozni,
csak hogy ne nyikorogjon.


[Nincs vége]

Nincs vége,
valamiért mindig elindul,
de nem, tudom meddig, kinek és hogy hova,
nem mondja meg.

Nincs vége, 
csak süt be a nap,
finom kegyetlenség hajszálrepedésekben.

Csakugyan a nap,
mert az esték puhábbak, nincs bennük
a sok penész, a kenyér kiszáradt,
a tenyerem is. Vannak látogatóim
csak hogy teljen gyorsabban az idő,
jöjjön el a vonat és engedjük is el,
mindenestül, talpfák, kavics,
menjen minden utána.

Az anyám is kiáltott akkor,
vagy inkább visított,
félelem vagy öröm,
mennyi a pontos idő,
le kellene rakni a poggyászt valahova,
ne legyen akkora huzat,
a bűzt még el lehet viselni,
abból ki lehet gyógyulni.
 
 
[Nagyon öreg]

Nagyon öreg, sok csontja van és rettenetesen zörög,
nem lehet tárolni benne semmit,
elindul ha csak kicsit is lejt az út,
aztán szaladhatunk utána, csak valahogy állva maradjon.

Legjobb ha egészen csendben marad,
magyarázta a vörös pokrócárus,
utána ki lehet mosni, de csak óvatosan,
szerek és horgok nélkül.

Nem szabad az árnyékokkal összeakadni,
szörnyű következményei lehetnek,
a fa harapja saját lábait (és jó sok van belőle),
marcangolja száraz és esős időben egyaránt,
iszonyatos hallgatni, az ember kiszaladna a világból.
Ráadásul az iskolában sem készítenek fel,
ott kell berakni és elrendezni
mindent a helyszínen, a lehető leghamarabb.
 
 
[Végül egy vonatban]

Végül egy vonatban sikerült leülnöm,
mellettem két véres csőrű bagoly szunyókált,
szívesen csevegtem volna,
sorsuk kihívásairól faggattam őket, 
de egyetlen kérdésemre sem válaszoltak.
Félelmemben végül dúdolni kezdtem,
öblítettem, majd óvatosan kinyitottam az illemhely ablakát,
úgy tűnt, kapcsolatunk viharosan rendbejön,
felhasítottam a dinnyét, amit eddig sikerült észrevétlenül
a lapockáim közt tartani.
pongyola rituálé, fakadt ki erre egyik utastársam,
valami köszönésfélére számítottam volna,
hány év, míg megértjük saját perceinket, rikácsolta.

Végül agyafúrt stratégaként elővettem a penészes vörösbort
és mint a világegyetem kikezdhetetlen axiómáját
rájuk kiabáltam: minden madár társat választ.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében