Az atavizmus egyik tétele szerint, ha egy lény megöregszik, hasonlítani kezd az őseihez…

Ez a megállapítás is gyakran felszítja a darwinizmus körüli vitákat, hogy tudniillik a vénemberek inkább majmokhoz hasonlítanak? Vagy inkább malacokhoz, hörcsögökhöz vagy másfajta rágcsálókhoz? Mert azt ma már csak a nagyon tájékozatlanok szokták úgy mondani, hogy a majomtól származunk. A szakszerű kifejezés az, hogy előember elődjeinknek közös őse volt a majom- s hasonlófélékkel. Ám ez már a múlté. Még minálunk is sokan vannak, akik – főleg a Várkonyi Nándor közvetítette Dacqué hatására – büszkébben, mint elébb a darwinisták az ellenkezőjét, úgy tudják, hogy igenis, az emlősállatok valahány fajtája inkább levezethető az emberi alkatból, mint fordítva.

Főleg, ha nemcsak a szövettan oldaláról nézzük, hanem a viselkedéséről!

Mert micsoda naivitás volt azt hinni, hogy az ember leszállt a fáról, és megtanult két lábon járni (mint a magyarok, amikor leszálltak a lóról; a Tudományos Akadémia egyik közelmúltbeli elnöke szerint)? Hiszen a két lábon járás régebbi, mint az emlősök; lásd például a madarakat! Ahogy azok udvarolni tudnak, dalolni és táncolni! Mi a fülemüle, a rigó dalához képest a baromias szarvasbőgés? És a bikák ágálásához hasonlítva a madarak hímjeinek csodálatos magakelletése? Igen, határozottan állítható, hogy a művészet „már a madaraknál fel lett találva”, zene és tánc! (Sőt, a táncszínház is!) Csak a művészetelmélet hiányzik még a madaraknál, ámbátor lehet, hogy az őseiknek tekinthető repülő sárkánygyíkoknál már megvolt? És hogy éppen az vette el kedvüket az élettől? Nem a jégkorsza-kok és a mennykövek záporai?

S a gyík említése kinek nem juttatja eszébe az emberi kézhez annyira hasonló mellső végtagját? Valóban tag-adhatatlan! Mert a kézből minden lehetett: csülök, mancs, satöbbi, de fordított irányban soha! Érdekes: latinul a kéz manus, ami annyira hasonlít a mancs magyar szóhoz, mint a falka a Volk-hoz. És a mankó és a bunkó kontaminációjából lett a bank, amely kapturálta az ár és a kár szavakat, s így kaptuk a bankárt! A mágikus kognitivitás módszertana szerint a parciális reverzibilitás elve alapján kifejlődik a bank-rák, egyes északi s szláv népeknél a bann-Krák, s végül a KRACHH!

Legfrissebb értesüléseim szerint az első szárazföldi gerinces állat egy parányi, alig 13–14 milliméteres békácska, de már megvolt mindene, mellső lábain az öt kis ujjacskája, jaj, nagyon édes lehetett; és bizony ő mindenekelőtt az embernek őse volt! Ezt bizonyítja ujjacskáin kívül a mód, ahogy guggol, akárcsak mi, de főleg két tulajdonsága: 1. kedvenc társas szórakozása a konferencia, ülnek a tó, a pocsolya, vagy a rét körül: „mit írsz, mit írsz?”… „breknyúzt, breknyúzt”… „Kineknek, kinek”, „íróknaknak”… 2. a másik pedig: csak ölnek, csak ülnek, és csak néznek, mindég felfelé csak… Ám sajnos, az édes kis békából nagy lepcses varasbékák lesznek! És továbbra is csak meresztik felfelé a szemük, és konferenciáznak!

Egy ideje figyelem, hogyan hódít tért a képernyőn a szakácskodás; előbb csak olykor jött egy recept-különlegesség: alpesi szélben szárított zergeszalonna vagy: pezsgőben főtt darált szegedi szalámival töltött ponty, cherrys szamóca habbal – majd egyre gyakoribbak és közönségesebbek lettek, minden csatornának külön főszakácsa van, és nemcsak fügék, narancsok, hanem nagy darab nyers húsok, közelképben; vagdaltatás, darálás közben, hurkába fecskendve, amíg az ember azt nem érzi, hogy azonnal vegetáriánus akar lenni; de akkor már rájön, nem is a „kárnivorozitás” a lényeg, hanem az ötletszegénység! Az emberiségnek nincs annyi mondanivalója, amennyi húsdarálója és hurkatöltője, s ezért bámultatják velünk a hentest, a böllért, a cukrászt, a bioszakácsot, lehetőleg egyazon csapatban. És ezzel is úgy leszünk, mint az egyszeri proletariátus a pezsgővel: 

Mi a pezsgő? – Szénsavas tartalmú szeszes ital, amit a munkásosztály iszik, választott képviselői útján.

Ne féljetek, öreg szemeim,

Nem kell igézni,

nézni fogunk, sejhaj, csak nézni!...

És így világosan látni fogjuk, a nyúlgerinc vadasan, vörös áfonya körítéssel az az intellektualista jellegű mondanivaló, amellyel a nézőt traktálják, képzeletvilága gazdagítása és szellemi horizontja korszerűsítése céljából. Nincs többé kutykurutty, csak coaxal-breaking.