Rendben lesz minden, rendben
Everything Is Going to Be All Right
Hogy is ne nézném boldog nyugalommal
az ablakomban tisztuló eget, a rajta messze
szálló felleget s a mennyezeten tükröződő
tengert? Halál, halál, letepered az embert,
de semmi szükség most gondolni erre.
Versem kezemből kéretlen buzog,
rejtett forrása figyelő szívem.
Feljön a nap, elömlik mindenen,
ragyognak messzi, büszke városok.
A tüntetően fénylő napban fekszem,
hajnalban úszó felhőt bámulok.
Rendben lesz minden, rendben.
(1979)
Chinatown
Kisemberek szele átjárók, sétányok felől
szemetet hord, felkavarja a port ...
Sziang Csu, III. század
… és a Konfuciusz tér pagodáin csattan.
MIGUEL 141. ITT A HALÁL. GYÓGYULÁS HOL VAN?
A viharfényű ég alatt alkonyi lárma,
benne ósdi apa és szűkszavú fia,
körül a Son Low Kee zsibongó fesztiválja,
fogunk között kócos tengersötétből
szakított rák, éjféli kagyló roppan.
Petárda durran menhelyünk fölött,
kínai Újesztendő van, Gambino, Genovese
hogy odébb költözött. „Hová seprű nem ér”,
Mao szerint, „a por nem száll el onnan.”
De nekünk jó e tarka menedék,
a Brooklyn híd tündérfénye alatt,
asztaloknál csendek s családi mesék.
A mienk inkább csendes, így vizsgáljuk át
alkalmi állásod, találkozónk okát.
Simple Minds, Guns ’n’ Roses, U2, ezt hallgatod
és állítólag épp a Moby Dick-et nyűvöd,
de látom én, ahogy kerülgeted a kását,
s látom magam mogorva, sőt, baljós régi mását,
egy – igazság szerint – zűrös kis köcsögöt,
epe és tunyaság keserű emlékművét
a nihilizmus és idegenség korában,
bár később szobatisztává nevelt anyád.
Mint tévelygő fiút, önerőből lett Gatsbyt,
az ember leginkább úgy nézi önmagát,
miközben, nyilván, végképp tehetetlen
az őt világra hozó, fura szülőkkel szemben,
és fiatalnak lenni, jól emlékszem, durva:
elment-e már a busz és lesz-e lány az útra?
Tajvan összes teájáért sem élném újra át,
de most, hogy már a rock és foci korába értél,
s én itt tartok, a „komoly orvoslás” eseténél,
hadd szolgáljak neked, mint zord Polonius,
pszeudo-Dionüszosz, a zab elhintve rég,
pár kései, de hasznos tanáccsal. A nőkről,
ugye, tudsz szépeket mondani, ha felnőttél
közöttük. (Én is, de ettől még a vég is visszahőköl.)
Légy nyájas ámbár, de ne köznapi, bevett
nézetek nyakasságát, a túlzást s az eget
ostromló új beszédet kerüld. Jogaidért
ne lázongj, ne féltsd önbecsülésed.
Legjobb, ha életed saját magadnak éled
s egyéb megfontolás egy cseppet sem kísért.
Öltözz, miképp erszényedtől telik.
Légy kétkedő, de lelkes, ne légy bátortalan,
kerüld a szeszt, a nikotint és olvasd Stendhalt:
’A szerelemről’ és hidd el: helyesek futó sejtéseid,
Isten hozott, ez itt a condition humaine.
Vidulj, fiam, és egy szavát se hidd
a cinikusnak, mikor megszabja tetteid,
de mondd Konfuciusszal: hízelgés nem segít.
(1995)
Hóünnep
The Snow Party
(Louis Asekoffnak)
A Nagoja városába
érkező Basót
hóünnepre hívják.
Porceláncsésze koccan,
csészébe tea csordul,
ismerkedés folyik,
majd mindenki
az ablakhoz sereglik,
nézi a havazást.
Hó hull Nagojára,
délen pedig
Kiotó cserepeire.
Keletre, Irago fölött,
hull, mint levélzápor
a hideg tengeren.
Máshol eretneket,
boszorkányt égetnek
forrongó tereken,
hajnal óta barbár
uralkodók szolgái
ezrével hulltak el,
de Nagoja házaiban
és Ise szigetén is
csend honol.
1975
LÁSZLÓ NOÉMI fordításai
