"ragyognak messzi, büszke városok"
Kereső  »
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 8. (622.) SZÁM — ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lövétei Lázár László
Jékely 100
MÁRTON EVELIN
Történetek bronzból - Beszélgetés Kolozsi Tibor szobrászművésszel, restaurátorral
Király Farkas
Most
Pomogáts Béla
Kalotaszegi elégia
DEREK MAHON
Versei
Oláh András
Versei
Sigmond István
Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 12. - Többarcú nyomor
HOLDASI-SZABÓ ZSUZSA
Versei
KOVÁCS FRANCISKA MÁRIA
Aminek nincs neve
MARTON RÉKA ZSÓFIA
Versei
FÜLÖP GYÖRGY
Egy fényképről, amely Bécs tornyait ábrázolja
Szőcs István
Tudni – rosszindulat dolga?
Cseke Péter
Ízléskultúrák és értékpreferenciák
Bakk Ágnes
Színházak, kocsmák, Dublin avagy Az ír lányok nem fáznak avagy Szilánkos kultúrbeszámoló
Kinizsi Zoltán
Mindeközben a Vadnyugaton...
Karácsonyi Zsolt
A busz csak holnap érkezik
Szántai János
Baj van a recepcióval
Lászlóffy Zsolt
Újraírt zene- és tánctörténet
Májusi évfordulók
 
HOLDASI-SZABÓ ZSUZSA
Versei
XXIV. ÉVFOLYAM 2013. 8. (622.) SZÁM — ÁPRILIS 25.

„Mese”

Hosszú volt az út a házig.
Kanyargós, meredek utcákon vezetett.
Járásom, akár egy egyéves gyermeké.
Mégis, mégis megérkeztem oda,
ahonnan nincs tovább, ahonnan
már csak a visszafelé létezik.

Azóta állok a teraszon.
Ha lehunyom a szemem,
feldereng minden,
csak az út nem,
az a kanyargós,
meredek út,
az a várakozással teli,
azt nem tudom felidézni.

Kevésnek bizonyultam.
 
 
Dráma

K normakövető magatartást folytatott,
nem tört be ajtót, ablakot,
seprűt ragadott éles kés helyett,
és mélázott a sosemvolt szilánkok felett.
Mielőtt belépett a házba, cipőtalpat törölt,
közben az unalom az életére tört,
úgy élt, mint egy másik ember,
aki lélegzik, de élni nem mer.
Merev testtel dőlt, s aludt,
szeszélyes álmoknak nem nyitott kaput,
reggel befizette a sárga csekkeket,
és tejet ivott szódás bor helyett.

(előzmények:
K egyébként Béla volt,
fütyörészett, és dalolt,
elitta az életét,
füstös bárokban zenélt.)
Miközben valóságshow-t nézett, félrenyelt,
többé nem ivott és nem énekelt,
most ott fekszik a föld alatt,
ha nem támadt fel, hát ott marad.
Se mennyország, se zord pokol
halálon túl nincs sehol,
ki éltében nem támadt fel
                                     holt marad,
testéből némi por marad,
testéből némi por marad.


Korlát

Esteledik. Megpuhult a táj, elcsitult a Minden,
fénysugár fürdeti lágyan a fákat,
lázas a lélek, gyógyszere nincsen,
kábulatának sík tere árad.

Szűkül a szoba, kódolt a csend,
mert mindig-mindig ugyanazt hozza,
várható jövőből csalfa jelent,
eres kezével lelkem motozza.

Már túl nagy az árnyék, és nőnek a házak,
szűk szavaimnak dallama reszket,
messzire szállnék, de úgy hahotáznak,
mögöttem, előttem mind kinevetnek,

és itt ez a korlát, körbefog mindent,
nemcsak a szobát, jajszavamat,
lázas a lélek, gyógyszere nincsen,
ha nem kerülöm ki önmagamat.


Rövidfilm

nővére frizuráját igazítja
a félkopasz fej láttán
elered a könnye
aztán a frissen nyírt parókába
belekap a szél
 
 
nevetnek
 
 
Feltámadásra

Rég nyírt hajam hosszán mérem az időt.
Semmi se’ moccan,
mégis tágul a világ,
karjait tárja magányra,
az utcákon szobrok időznek,
kifeszített pénztárcák kirakatba dőlnek,
éjjel pedig egy Krisztus-arcú koldus
ételt kunyerálva ébresztgeti
benned az Istent. 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében