„Mese”
Hosszú volt az út a házig.
Kanyargós, meredek utcákon vezetett.
Járásom, akár egy egyéves gyermeké.
Mégis, mégis megérkeztem oda,
ahonnan nincs tovább, ahonnan
már csak a visszafelé létezik.
Azóta állok a teraszon.
Ha lehunyom a szemem,
feldereng minden,
csak az út nem,
az a kanyargós,
meredek út,
az a várakozással teli,
azt nem tudom felidézni.
Kevésnek bizonyultam.
Dráma
K normakövető magatartást folytatott,
nem tört be ajtót, ablakot,
seprűt ragadott éles kés helyett,
és mélázott a sosemvolt szilánkok felett.
Mielőtt belépett a házba, cipőtalpat törölt,
közben az unalom az életére tört,
úgy élt, mint egy másik ember,
aki lélegzik, de élni nem mer.
Merev testtel dőlt, s aludt,
szeszélyes álmoknak nem nyitott kaput,
reggel befizette a sárga csekkeket,
és tejet ivott szódás bor helyett.
(előzmények:
K egyébként Béla volt,
fütyörészett, és dalolt,
elitta az életét,
füstös bárokban zenélt.)
Miközben valóságshow-t nézett, félrenyelt,
többé nem ivott és nem énekelt,
most ott fekszik a föld alatt,
ha nem támadt fel, hát ott marad.
Se mennyország, se zord pokol
halálon túl nincs sehol,
ki éltében nem támadt fel
holt marad,
testéből némi por marad,
testéből némi por marad.
Korlát
Esteledik. Megpuhult a táj, elcsitult a Minden,
fénysugár fürdeti lágyan a fákat,
lázas a lélek, gyógyszere nincsen,
kábulatának sík tere árad.
Szűkül a szoba, kódolt a csend,
mert mindig-mindig ugyanazt hozza,
várható jövőből csalfa jelent,
eres kezével lelkem motozza.
Már túl nagy az árnyék, és nőnek a házak,
szűk szavaimnak dallama reszket,
messzire szállnék, de úgy hahotáznak,
mögöttem, előttem mind kinevetnek,
és itt ez a korlát, körbefog mindent,
nemcsak a szobát, jajszavamat,
lázas a lélek, gyógyszere nincsen,
ha nem kerülöm ki önmagamat.
Rövidfilm
nővére frizuráját igazítja
a félkopasz fej láttán
elered a könnye
aztán a frissen nyírt parókába
belekap a szél
nevetnek
Feltámadásra
Rég nyírt hajam hosszán mérem az időt.
Semmi se’ moccan,
mégis tágul a világ,
karjait tárja magányra,
az utcákon szobrok időznek,
kifeszített pénztárcák kirakatba dőlnek,
éjjel pedig egy Krisztus-arcú koldus
ételt kunyerálva ébresztgeti
benned az Istent.
