Emlék Bundás úgy érzi, hogy meg kell találnia a kitörési pontot abból az apatikus létmódból, amely az elmúlt hetekben gyakorlatilag béklyók közé szorította egzisztenciáját, s amelynek „köszönhetően” régi receptek olvasásán kívül semmire az égadta világon nem volt képes. Mindezt az elhatározást és hirtelen jelentkező tettvágyat egy Istennel készült rádióinterjú előzi meg. Amely egy kikapcsolt rádiókészülékből hangzik el.
Így indul Cserna-Szabó András regénye, a Szíved helyén épül már a Halálcsillag, amely már a cím kapcsán óhatatlanul elindít az olvasóban egyfajta gondolatmenetet arra vonatkozóan, hogy kinek a szívéről is van tulajdonképpen szó, na meg hogyan is jön ide egy Halálcsillag, mit is kell ezalatt pontosan érteni? Hova kell sorolni egy ilyen címet viselő művet? Krimit tartunk a kezünkben, avagy egy tudományos-fantasztikus regénnyel van dolgunk? Netalán szépirodalom vagy közönséges ponyva? Mind-mind olyan kérdés, amelyre a könyv elolvasása után egyértelmű választ (nem) kapunk.
A legalábbis furcsa indítás után fokozatosan feltárul előttünk hősünk, a gurmand író és heavy metal-rajongó, Emlék Bundás (érdekes név, nemde?) élete, annak mindennapi ügyes-bajos dolgai, az alkotói válság, Rózsaszín Puma, Jenő, a Király utca kocsmái, valamint Zafír, aki a főhős legjobb barátja, később legjobb barátnője... de azért ennyire ne vágjunk a dolgok elébe. Mindeközben már-már szinte hallhatóak a vad riffek, a kétlábdobos dübörgés, olyannyira, hogy szinte zsigereinkben érezzük a színpadról, a többezer wattos erősítőkből hömpölygő mocskos rock’n’rollt. A könyv „soundtrack”-je nagyon jól ki van találva, rögtön a mottónál a Motörhead szól, de van itt Slayer és az összetéveszthetetlen Dave Mustaine rekedtes hangja is előkúszik a semmiből. Ugyanakkor a szerző zeneileg nagyon jól illusztrálja a regény bizonyos pontjainál fellépő létállapotokat: klasszikus zene, operett, techno, de ide sorolhatjuk a vadnyugati verkliből recsegő Rigolettót is.
A történet maga – az elején – viszonylag lineáris kompozíció, Budapesten indul a cselekmény, a Király utcából és az Éden presszóból pedig Cserna-Szabó egy utazásra viszi az olvasót, egyfajta Monarchia-túrára, amelynek során elérkezünk Pécsre, a horvát tengerpartra, de Kolozsváron is elidőzünk egy ideig. A regény sodrásában azonban ez a lineáris kompozíció fokozatosan felbomlik, új történetek és idődimenziók bukkannak fel, az az érzésünk, hogy a történet néha egy hatalmas rendező pályaudvar vágányaira bomlik, amelyek több ponton kapcsolódnak egymáshoz, csak azért, hogy aztán valaki megint működésbe helyezze a képzeletbeli váltókart és látszólag esetlegesen egy újfajta irányt szabjon a különböző szereplők életének.
Mindeközben a Vadnyugaton pedig – mert ide is elkalauzol bennünket a szerző – folynak a bankrablások, brutális gyilkosságok, lövöldözések, és a Mocskos Tizenegyek bandáját keresi minden istenverte seriff és fejvadász, kevés sikerrel. Igaz, a bandatagok egy igazán sajátos módját választják annak, hogy lelépjenek a színről: egyszerűen leragadnak egy bordélyházban. A vadnyugati szál felbukkanása világos, ugyanis itt Cserna-Szabó a regény a regényben technikát alkalmazza: Emlék Bundás – kiadója tanácsára – az alkotói válság megszüntetése végett westernregény írásába kezd. A problémák ott kezdődnek, amikor az általa megalkotott kovbojok kezdenek felbukkanni saját életében és egyre konkrétabb formában zaklatják őt.
Adva van tehát egy összekuszált, több szálon futó történet, a szerző pedig nem kínálja tálcán a kézenfekvő megoldásokat. Az olvasóra bízza a lehetséges értelmezéseket, mintegy sétára invitálva ezekben a (lehetséges) világokban, amelyeknek ajtaját hol megnyitja, hol bezárja előttünk, megmutatva egy-egy részletet, de csak azért, hogy a következő pillanatban eme részlet révén tovább is kalauzoljon egy másik dimenzióba, amely nem feltétlenül a realitás talajából táplálkozik. Első látásra ez furcsának, mi több, zavarónak tűnhet, figyelmesebb olvasás után azonban magával ragadó és többféle lehetséges interpretációnak teret biztosító technika. Cserna-Szabó regényét úgy érdemes olvasni, hogy engedjük magunkat sodortatni az árral, megpróbáljuk mi magunk felgöngyölíteni és a végére járni a kibontakozó történet(ek)nek. Ugyanis a több szálon futó történet teljes egészet alkothat, ha mi is úgy akarjuk, de bizonyos részek értelmezhetők a saját önálló mivoltukban is, még ha nem is adnak minden esetben választ a nyitva hagyott kérdésekre. Beszélhetünk itt tehát egyfajta misztikus detektívregényről, amely műfajból egyébként szép számmal találunk elemeket, sőt kliséket a Halálcsillagban. Emlék Bundás bevallottan a detektívregények megszállottja, hosszantartó eszmefuttatások keretében tart előadásokat a krimi műfajáról Kázmérnak, a sárga műanyag kacsának, aki végigkíséri hősünket a regény cselekményének egészén, és paradox módon azt a képzetet kelti az olvasóban, hogy műanyag kacsa mivolta ellenére a történet egyik leggyakorlatiasabb szereplője. Felbukkan itt Raymond Chandler, de a norvég Jo Nesbø Harry Hole nevű nyomozója is, tehát krimielemekből végképp nincs hiány, sőt az előzetes interpretációhoz és műfaji besoroláshoz hozzásegít a könyvborító is, amely a ’70-es és ’80-as években oly népszerű krimisorozatok borítójára hajaz.
De a detektívregény műfaji sajátosságai mellett találunk szép számmal a fantasztikum és a misztikum szférájába tartozó eszközöket, ugyanakkor a középkategóriás western is képviselve van, de találkozunk a novellista és a gasztroesszé-író stíluseszközeivel is. Egyszóval, Cserna-Szabó több műfajból merít, és olyan formában alkotja meg a Halálcsillag történeteit, hogy azokból egyfajta puzzle tárul az olvasó elé, amelynek darabjai nem feltétlenül illeszkednek szervesen egymásba, teret engedve az egyéni interpretációk sokrétűségének.
Boldogságdémon és perverz professzor, Zafír, a bohém operetténekes és nőcsábász, aki adott pillanatban rájön élete valódi értelmére és nővé operáltatja magát, majd – akár egy Bildungsroman főhőse – bohócnővé való átvedlésekor talál rá az igazi boldogságra, Mókus, a polgári tökéletesség megtestesítője és Baruch, a fogatlan öreg bernáthegyi, Léna, a román femme fatale, akibe a főhős reménytelenül szerelmes és számtalan pofára esés után is hajlandó akár a világ végére követni őt, piszkos kovbojok, ősöreg madame a vadnyugati bordélyházból, kurvák, Budapest, Pécs, Kolozsvár, Éden presszó és Bulgakov – mind-mind olyan szereplők és helyszínek, amelyek a regény történeteinek alkotóelemeit adják, egyeseket a szerző részletekbe menően megrajzol, másokról csupán vázlatot firkál, de kivétel nélkül mind életszerű figurákká lesznek az épp esedékes élethelyzetekben. Egyszer pedig maga a testet öltött kaszás is szembesétál velünk a horvát tengerparton, az Irina nevű lány személyében, ezen kívül sor kerül még egy sor rejtélyes gyilkosságra és eltűnésre, amelyek indítékát és valós okát csak találgatni tudjuk, de akár – interaktív módon – vállalkozhatunk eme rejtélyes esetek megfejtésére. A regény felkínálja ezt a lehetőséget, sőt egyenesen játékra invitál.
Láthatjuk tehát, a szerző elénk rakta az építőkockákat. Nekünk mindössze annyi dolgunk maradt, hogy ebből a hozott anyagból felépítsük a Halálcsillagot. Ki-ki a sajátját.
Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag. Magvető, Budapest, 2013.